Mióta munkahelyet váltottam elég sokat ülök autóban, vezetés közben általában szól a rádió. Hetekkel ezelőtt az egyik kereskedelmi rádió elindított egy jótékonysági akciót, aminek keretében nehéz körülmények között elő gyermekek írhatnak a rádió jótündérének, aki megpróbál segíteni. A rádió elképesztő mennyiségű levelet kapott, amiket néhány napja elkezdtek beolvasni a műsorokba. Hihetetlen szívaszorító történetek vannak és bevallom többször volt olyan, hogy hatalmas gombóccal a torkomban vezettem, mert annyira megható, ahogyan egy kisgyerek a saját szemszögéből, a saját szavaival írja le a családja történetét. Volt olyan, hogy álltam a pirosnál és nagyokat nyeltem és sóhajtoztam (ugye a gombóc a torokban), majd jobbra néztem és a mellettem lévő sávban álló autó sofőrje, egy szőke hölgy zokogott. Ezek szerint más is azt a rádiót hallgatja... Volt például egy kissrác, olyan 10 év körüli. Az édesanyjuk felköltözött velük Pestre az apjuk elől egy anyaszállásra, aki alkoholista volt és állandóan verte őket. Hárman testvérek, miután anyukájuk talált munkát, már albérletben élnek, de nagyon szerény körülmények között. Mindhárom gyerek kitűnő tanuló. A kissrác csak annyit kért, hogy bármilyen élelmiszert küldjön a jótündér nekik, mert az anyukája mindenből csoda finpmat főz és ha még kérhetne egy apróságot: évek óta vágynak egy monopoly társasjátékra - ha esetleg valakinek lenne egy használt annak nagyon örülnének... vagy ott volt az a kislány, akit rendőrök vittek el otthonról a testvérével, mert a családsegítő szerint (jogosan) nem alkalmas arra a házuk, hogy a gyerekek ott éljenek. Másfél éve gyerekotthonban vannak a testvérével. Ő például csak annyit kért, hogy mivel haza nem mehetnek és a szüleik is csak heti két alkalommal néhány órára látogathatják őket, hogy csak karácsonyra valaki tudna e nekik adni egy szobát vagy egy kis kerti kunyhót, ahol az ünnepek alatt együtt lehetne újra a család... Ekkor picit elszégyelltem magam, hogy mások milyen sanyarú körülmények között élnek, mi meg akit akár csak egy picit is tehetnénk értük, semmit nem teszünk... Azt hiszem ez volt az utolsó csepp, de erről kicsit később. :)
Már a nyáron eldöntöttem, hogy karácsonykor a lányaimmal majd leülünk a szobájukban, kapnak egy-egy cipősdobozt és megtöltjük olyan holmikkal, játékokkal, amiket ők már nem használnak, de szép állapotúak és más még örülne neki. Dorka ugye lassan kilenc, Noémi hat és fél, azt hiszem már fel tudják fogni, hogy az ilyen dolgok miért fontosak és talán ettől kicsit a jellemük is formálódik pozitív irányba.
Tehát volt ez a nyár óta folyamatosan fel-fel bukkanó dolog, illetve jöttek az elefántkönnycseppes, torokban gombócos rádiós levelek, így néhány héttel ezelőtt elhatároztam, hogy karácsonyra akkor is tenni akarok valami jót, amivel segíthetek. Elkezdtem böngészi a neten és mivel már korábbról a cipősdobozos akciót ismertem, elkezdtem azután érdeklődni, hogy hol, hogyan, miként lehet segíteni. Email email után, majd telefonhívások, a vége az lett, hogy felkerestem Honti Attilát, hogy mi lenne, ha csinálnánk mi is egy gyűjtőpontot a faluban. Mikor ezt mondtam neki, kiderült, hogy Alíz, aki a jobbkeze, már hetek óta ugyanezt mondogatja neki. Szó-szót követett, pár órával később már ment is megkeresés a Baptista Szeretetszolgálat irányába, akiktől végül tegnap megkaptuk az engedélyt, hogy Lakiteleken is lehet cipősdoboz gyűjtőpont! A gyűjtőpont hivatalosan a Kultúrművek és a Civilek az Árpádszállási Megállóért Egyesület neve alatt fut. A csomagok helye a Pálinkaház étteremben illetve a múzeumban lesz kialakítva - oda minden nap 11 és este 8 között lehet vinni a dobozokat.
De mi is ez a doboz? Mi kerül bele? Hová, kihez is kerül?
Ez a kezdeményezés még a második világháborúig nyúlik vissza, akkor indult Angliában. A lényeg, hogy egy cipősdobozba össze lehet rakni játékokat, tanszereket, ruhaneműt, édességet, minden olyan dolgot, aminek egy gyerek örülhet karácsonykor. El kell dönteni, hogy a dobozt fiú vagy lány kapja és nagyjából egy életkort is be kell lőni (pl: fiú 4-6 év), amit rá kell írni a dobozra. Ez azért fontos, mert akkor ezt egy ilyen korú fiúcska kapja meg, így ő nem olyan csomagot kap majd, amiben popsitörlő, cumisüveg meg pelenka van. Vélhetően mi "lány" dobozokat fogunk összerakni. Van egy csomó játéka a csajoknak, amik szinte újak, de nem játsznak velük, meg vannak olyan ruháik, amiket már kinőttek, de még csak egyszer-kétszer volt rajtuk. Rakunk majd mellé még édességet, ceruzát, radírt, fogkefét, meg amit majd gondolnak a lányaim. Egy cipősdoboz nem nagy, de azért sok kis csoda belefér!
Annyit tanácsolnak, hogy ezekbe a dobozokba nem kerüljenek törékeny holmi, konzervek, élelmiszer, mert ezek karácsonyi ajándék dobozok gyerekeknek. Ne legyen benne puska, pisztoly és semmi agressziót keltő tárgy. Az olyan higiéniai termékeket is kerüljük, amik kifolyhatnak.
Már többen kérdezték tőlem, hogy hova fognak kerülni ezek a dobozok, Lakitelekre jut e belőlük? Vélhetően igen, de véleményem szerint teljesen mindegy, hogy földrajzilag hová fognak kerülni - hiszem, hogy aki kap ilyen dobozt, annak az kicsit bearanyozza a karácsonyát. Ez az a szervezet, aki többek között Böjte Csaba árváinak minden évben több ezer doboz visz ki karácsonyra. Visznek még kórházban lévő, gyermekotthonban vagy nehéz körülmények között élő gyerekeknek.
A dobozokat egyébként majd a Baptista Szeretetszolgálat központjába fogjuk eljuttatni vagy ők jönnek majd el értük. Kérdezték tőlünk a Baptista Szeretetszolgálattól, hogy a kiosztásban szeretnénk e részt venni, segtenénk e benne. Hát ez egy nagyon kényes kérdés: jeleztük irányukba, hogy nagyon szívesen segítünk, de a döntésben, hogy hova, mennyi, milyen doboz kerüljön, abból mi teljesen ki akarunk maradni. Vannak szervezetek, akik pontosan tudják, hogy hol vannak olyan családok, akiknek nagy segítség lehet ez a kezdeményezés. Amennyiben a faluban van / vannak ilyen családok és a Baptista Szeretetszolgálat megkér minket, akkor igen, segítünk majd a kiosztásban.
Tehát summa summarum megnyílt az első gyűjtőpont Lakiteleken is. Aki úgy érzi, hogy egy cipősdoboznyi szeretettel segíteni tud olyan gyerekekken, akiknek a jézuska már évek óta nem vagy csak alig hoz valamit, akkor várjuk a szíves felajánlásokat, ha nem tudja lehozni a Pálinkaház étterembe, akkor akár érte is megyünk személyesen.
Előe is köszönöm minden leendő felajánlónak a dobozokat! :)
