Bírósági meghallgatáson jártam...

Túl vagyok életem első bírósági meghallgatásán: tanulságos volt. Tanulságos, mert picit ismét másként látom a dolgokat és eddig logikátlannak tűnő, jelentéktelen, apró, pici, ám annál fontosabb részletek kerültek ismét a megfelelő helyre.

Mivel a meghallgatás nem nyilvános, illetve a feljelentő álláspontját sem nagyon hozhatom nyilvánosságra, azért próbálom összegezni a dolgokat: 2016. Január 10-én Zobokiné Kiss Anita magánvádas indítványban jelentett fel, nagy nyilvánosság előtt, jelentős érdeksérelmet okozó rágalmazás miatt. A per tárgya, egy december 20-i Facebook bejegyzésem a lakiteleki mértékadó társalgóban, ahol a következő általa kifogásolt mondat található: „személyiségéből (ego), neveltetéséből vagy intelligenciájából fakadóan nem érzi, hogy mit illik és mi az amit nem”.  Én válaszomban annyit írtam, illetve ma is elmondtam a bíróságon, hogy közfeladatot ellátó politikai közszereplőként egy ilyen magánvéleményt a helyén kellene kezelnie. A történet röviden ennyi, többet majd az elsőfokú bírósági eljárás után írhatok, mert addig nem szeretnék még amiatt ismét bíróság elé vonulni, hogy olyat írok, amit nem szabadna.

Egy ilyen meghallgatásnak az lenne a célja, hogy a feleket esetlegesen arra ösztönözze, hogy peren kívül megegyezzenek, ne lépjen bírósági fázisba a feljelentés. Zobokiné ma határozottan ragaszkodott ahhoz, hogy legyen folytatása az ügynek, mert szerinte ez túlmegy azon a bizonyos határon, én pedig még mindig úgy gondolom, hogy az általam leírt magánvélemény bőven benne van a szabad véleménynyilvánítás körében, amit egy közszereplőről írtam. A felek álláspontja nem közeledett, így első fokon majd folytatódik az ügy. A rágalmazás büntetőjogi cselekmény, így a következő idézésem „vádlott” státuszban fogom megkapni.

Úgy gondolom, ez a pereskedés annak szól, hogy bátran le merem írni a gondolataim tények mentén, illetve annak, hogy talán ezzel nyomást gyakorolnak rám, hogy ne írogassak annyi nem túl hízelgő, de tények mentén íródó magánvéleményt, többek között itt a blogomon. Látszik, hogy Zobokiné nem ismer, mert ezzel engem nem tud megfélemlíteni: ha bíróságra akar járni, ám legyen, de a leírt gondolataimat én vállalom, nem úgy mint ő, aki egy indulatosra sikerült posztja után kiírta, hogy „feltörték a facebook-om, a lentieket nem én írtam, töröltem is rögtön…”.

Vélhetően ezzel a pereskedéssel azt a látszatot próbálja kelteni, hogy a véleményemnek nincs súlya, illetve innentől bármely általam leírt dologra lehet azzal replikázni, hogy egy bűncselekménnyel vádolt ember, csak ne írogasson. Az, hogy többek között a személyem által is létrehozott Facebook csoportot is lehet majd ezáltal támadni, az meg a non plus ultra a dologban.

Ennek viszont van egy jelentős és fontos üzenete: mégpedig az, hogy valamilyen szinten tart a véleményemtől, tart a társalgóban található kulturált, gondolkodó hangnemtől, illetve vélhetően zavarja, hogy az ott elhangzó dolgokra nincs befolyása – maximum így, feljelentések árán.

Én, ahogyan eddig is, ezután is vállalom a magánvéleményem, csak azt sajnálom, hogy egy ilyen jelentéktelen, gyerekes „elvetted a babámat, megmondlak a papának” ügy miatt bírók, ülnökök, tanúk és vádlott idejét és adófizetők pénzét pazaroljuk, mert róla, mint politikai közszereplőről negatív kritikát, neki nem tetsző kommentet írtam. Abból az aspektusból meg pláne sajnálom az ügyet, hogy eközben köztörvényes bűnözők tárgyalására nem jut bíró és többszörös gyilkosok járkálnak közöttünk szabadlábon, mert nincs szabad bíró, aki tárgyalná az ügyeiket.

Gyors helyzetjelentés - még élünk :)

Már több mint egy hónapja nem írtam, de mint mindennek, ennek is oka van. Legutóbb Renáta munkanélkülivé válásáról szóltam, azóta nagyot fordult velünk a világ. Közben beesett még egy bírósági feljelentés, illetve ok-okozati összefüggésben még egy nem tervezett költözés is.

Miután Renáta megtudta, hogy átszervezés áldozata lett, néhány napra rá nekem meg egy feljelentést hozott a posta: nagy nyilvánosság előtt elkövetett rágalmazás és becsületsértés miatt perelt be falunk vezetője. A meghallgatás most lesz pénteken, kíváncsi vagyok, ahogyan már írtam a társalgóban, hogy eljön e majd személyesen vagy csak a jogi képviselőjével fogok találkozni. Szeretnék végre személyesen is bemutatkozni a polgármester asszonynak, hogy ha már ennyire ad a véleményemre, akkor legalább tudjuk egymásról, hogy kik is vagyunk valójában. Summa summarum a magánvádas feljelentésben kiemelte, hogy 2 év letöltendő is lehet a büntetése egy ilyen tényállásnak, így kíváncsian várom, hogy hogyan is néz ki egy ilyen bírósági eljárás. Eddig még soha nem jártam bíróságon, de hát egyszer ezt is el kell kezdeni. Majd pénteken beszámolok az eredményről.

A híresztelésekkel ellentétben az albérletből nem lettünk kirakva, hisz érvényes bérleti szerződésünk van addig, amíg feleségem munkaviszonyban áll az önkormányzattal. Az önkormányzati alkalmazottak a helyi szabályzás alapján a piaci ár feléért bérelhetnek önkormányzati ingatlant. Miután megtudtuk, hogy Renátát eltávolítják a polgármesteri hivatalból, azonnal beadtunk egy kérelmet, ami alapján változatlan feltételekkel, de piaci áron (kedvezmény nélkül) szerettük volna tovább bérelni a fent nevezett ingatlant. Sajnos ez nem jött össze, az új szerződéstervezet alapján, amit kaptunk 2016. márciusától 2016. júniusig szólt volna a szerződésünk, de erre a 3 hónapra le kellett volna rakni 2 havi kauciót és egy közjegyzői okiratot saját költségen – nem túl barátságos, de teljesen szabályos. :-) Rövid mérlegelés után úgy döntöttünk, hogy inkább továbblépünk és keresünk egy hosszabb, biztosabb lakhatási lehetőséget (ki tudja hosszabbítottak volna e velünk június után?). Nagyjából két nap alatt kaptunk 3-4 ajánlatot (ezer köszönet az aggódó hívásokért és a sok önzetlen segítségért), így alig egy hét után már meg is lett az új lakás. Így most politikai üldözöttként kicsit fáradtan, de mosolyogva, dobozokból élve tengetjük napjainkat. Bízom benne, hogy rövid időn belül belakjuk az új lakást és minden ismét a helyére kerül. Ezúton még egyszer köszönöm mindenkinek a segítséget a költözésben: a teherautókat, a dobozokat, a ládákat, az izmos karokat, a segítő kezeket. Köszönöm barátaim! :-)  

 

Válaszolva a sok féltő kérdésre: nem, nem tervezzük, hogy elhagyjuk a falut! Nagyon szeretünk itt, a gyermekeink is imádnak és ahogyan már több helyen elmondtuk / leírtuk hosszú távra tervezünk Lakiteleken! Itt szeretnénk telket / házat vásárolni, vállalkozást indítani, egyáltalán véglegesen letelepedni. Ez a falu ideális hely a gyerekek felnevelésére, óvodáról, iskoláról csak jót tudunk mondani és itt jó emberek között, boldogan élhetünk egy szép faluban! Kell ennél több? :-)