(L)aktualitások, avagy helyi témák egy görbe tükrön át

kép: hotdog.hu

Hetek óta szándékosan nem írtam helyi politikai témában (sőt Facebook-on sem posztoltam, kommenteltem semmit), mert ki akartam várni a végét a folyamatban lévő ügyeknek. Ki akartam várni, de megint annyi dolog kezdett el párhuzamosan futni (dezinformáció, találgatás, cukiság-kampány, feljelentések, árvácska, röplap, „mé báncsa? de ne báncsa!”, testületi ülések, rágalom, gumicsont, stb) és annyi butaság lett leírva, lenyilatkozva, kinyilatkoztatva, megcáfolva, kiforgatva, meg- és kimagyarázva, hogy megint nem tudok nem írni róla.

A legfajsúlyosabb ügy jelenleg még mindig a „kiguglizott” beszédek és a másolt (?) diplomamunka, amiben a falu vezetője az érintett. Az, hogy lenyilatkozta mindenhol, hogy a szó szerint kimásolt, felolvasott ünnepi beszédeket teljesen helyénvalónak tartja, lelke rajta. Ha ez az ő erkölcsi normáiba teljesen belefér, és nem érti, hogy miért rugóztak rajta többen is, akkor ezzel én sem foglalkoznék érdemben: nem vagyunk egyformák, mindenkit másként neveltek, nekem ez akkor is szellemi tolvajlás.

A diplomamunka azonban ennél jóval komolyabb dolog. Mint több helyen is megjelent, sőt testületin is szó volt róla, van egy file, ami egy bármelyik önkormányzati dolgozó által elérhető meghajtóról az ellenzékhez került (egy névtelen emailben), és ami képviselők elmondása alapján 95%-ban megegyezik egy korábbi önkormányzati dolgozó évekkel előbb leadott diplomamunkájával. A polgármester asszony annyit mondott a dologról, hogy az a file csak egy munkaanyag, természetesen lehet benne egyezőség a másik dolgozattal, hisz közösen írták, de a sajátját ő írta. Hogy igazolja igazát (és mivel a saját dolgozatát nem találja) kikért a főiskolától egy másolatot, amit ígérete szerint majd bemutat a testületnek, ha megkapja. Nem felejtette el azonban hozzátenni, hogy ő magánszemélyként magántitok megsértése miatt, a jegyző asszony hivatali titok megsértése miatt tett feljelentést. Ezeket megértem, hisz valóban érdekes, hogy hivatali file-ok kerülnek ki, de el is gondolkodtam a dolgon: mennyire életszerű az, hogy az ember megkap egy állást, akkor fogja a saját személyes dolgait és felmásolja egy olyan meghajtóra, amihez rajta kívül még vagy 40-50 ember hozzáfér. Ha titkosak az ott lévő dolgok, akkor ugye nem másoljuk fel, hisz bárki hozzáférhet. Nekem az lenne a logikus, hogy egy otthoni privát gépen, pendrive-on vagy külső meghajtón tárolnám, esetleg a hivatali gépemen, egy olyam privát mappában, amit csak én látok, de nem egy mindenki által hozzáférhető szerveren. Most ugye jön a kisördög és súgdos a fülbe: ennyire bután kezeli a saját „titkos” dokumentumait (ami ugye felveti azt a kérdést, hogy ezek alapján a hivatali titkos dolgok hogyan vannak kezelve) vagy szándékosan került fel, hogy „véletlen rátaláljon valaki”, felkapja és elfusson vele a naplementébe? Ha szándékosan került oda, hogy „megtalálják”, akkor vélhetően a tartalma sem valós, tehát félrevezetés (gumicsont), de akkor jön a kérdés, hogy mi az eredeti cél vele? Kinek, milyen érdeke fűződik ahhoz, hogy ez kiderüljön, legyen belőle egy jól felfújt lufi, majd miután kipukkad és kiderül, hogy kamu, akkor bizony jöhetnek a feljelentések, lejáratások, számonkérések, nyomozások, megtorlások, illetve az eddig is tökéletesen működő kommunikációs eszköz, az önmagát szegény, elesett, megszánni való áldozat szerepében történő tetszelgés, vagy ahogy már többen is nevezték: a mosolydiplomácia.

Ellenben ha igazi, és ne adj isten kiderül, hogy valóban ez is csak egy másolat, akkor ugye a főiskola vélhetően hivatalból visszavonja a diplomát. Többen írták, hogy a polgármesteri pozícióhoz nem feltétel a diploma, ami igaz is, de ahogy jött rá a válasz is, itt nem a pozícióról, hanem a polgármester becsületéről van szó. A becsületen túl viszont vannak még olyan folyományok is, mint a diploma miatti magasabb besorolási bér, ami ugye jogtalanul lett kifizetve (hogy hány évre visszamenőleg azt nem tudom, nem vagyok jogban jártas ember), de tény hogy sok-sok más kérdést is felvethet egy ilyen esetleges végkifejlet. Kíváncsian várom a végét, de tény, hogy a 6-8 fős önkéntes megmondó emberek már az ügy kipattanásakor azt a személyt sározták és vádolták mindennel, aki ezeket az infókat nyilvánosságra hozta. Erre csak annyit lehetne mondani, hogyha bírságot kapok gyorshajtásért, az nem a traffipaxoló rendőr hibája, de nem mondom, mert megkapnám, hogy szégyelljem magam vagy ne sz*rjak arra az asztalra, amiről eszek (mondjuk, ezt a mai napig nem értem), de őszintén ehhez amúgy is vajmi kevés a kedvem…

A másik dolog, ami miatt sokat gondolkodtam, próbálván megfejteni a mögöttes miérteket (mert azok mindig vannak), az a napokban megjelent választási csalásról szóló kommentek. Jelesül a diplomás story-t követő napokban jött egy olyan válasz, hogy különben is az egyik választókörzetben választási csalás történt. Mivel a kommentekből elsőre nem nagyon állt össze kerek egésszé a dolog, így többször nekifutottam, amiből nekem a következők jöttek le:

1. mindenki a polgármester asszonyra szavazott

2. az ikszeket a képviselőkre a szavazatszámláló bizottság tagjai húzták be

3. nagy volt a futkározás, mert nem stimmeltek a számok (tehát kozmetikázni kellett az eredményt)

4. videó felvétel is van róla (?)

5. és különben is pofa súlyba, mert sundám-bundám van a dologban

6. DE a fentieket leíró kommentelők nem beszélnek választási csalásról, csak az ezekre rákérdező ellenzéki képviselő!

Tudom, hogy elsőre gyilkosnak tűnik a logika (lovagiasan bevallom, akkora önellentmondások voltak a hozzászólásokban, hogy nekem is guvadt a szemem mire megértettem a gondolatmenetet), de semmi gond, ráérünk, megpróbálom szájbarágósan, a pengeéles logika mentén felvázolni:

Az egyes pont teljes mértékben igaz, hisz megnyerte a választást, de innen nekem nem tiszta a dolog. „Külön teremben, párokban számolták a szavazatokat” és a szövegkörnyezetből simán kihallik, hogy vélhetően ekkor kerültek a képviselői ikszek a megfelelő rubrikába és különben is szemtanúk is vannak. Na mármost, ha ez így volt, akkor nem értem, hogy 1., miért nem jelezte ezt senki a szavazatszámláló bizottságból? Ott voltak minden részről delegáltak, ők megkaptak egy gyorstalpalót, hogy mit ír elő a választási törvény, mire is kell figyelni, mit szabad, mit nem, mit kell jelenteni. Ha ez valóban megtörtént és tételezzük fel a legrosszabbat, benne volt a teljes bizottság a svindliben, még akkor is ott vannak a delegáltak, akik azt figyelik, hogy minden rendben menjen, hisz ők egy bizonyos csoportot képviselnek, amiből a választások idején volt három, így legalább 2 delegáltnak szemet kellett volna szúrnia a dolognak (akinek ugye a kárára mehetett a szavazólap hamisítás). Ők ugye nem szólnak, mert nem azért vannak ott, illetve ha szóltak is az általuk képviselt csoportnak, akkor az egyik csoport (párt) hallgat, mint a sír, a másik pedig egy évvel, pont a polgármester asszonyt ért vádak idején jön elő vele, úgy, hogy „már különben is elévült, de csaltak a mocskok!” Ez így valóban teljesen életszerű…

Ugye itt megint jönnek a kérdések: ha valóban törvénysértés történt, de legalább is felmerült a gyanú, akkor azt miért nem jelezte senki? Az hogy elévült vagy nem (szerintem amúgy nem), de akkor is jelenteni kellett volna, amikor erről tudomást szereztek. Így utólag csak magyarázkodás a dolog, tények nincsenek, így ez nekem megint olyan faramuci belemagyarázós, „tökmindegy, csak tudjak róla valami rosszat mondani” szerű mocskolódás. És akkor ott a másik dolog: „videó felvétel van róla”. Ha jól tudom a választási törvény szerint szigorúan tilos hang és képrögzítő eszközöket bevinni a szavazóhelyiségekbe, nem hogy a szavazatszámlálásról felvételt készíteni!!! Ez oszt igen! Ha így történt, akkor jön egy „bravó barátom, eszed, mint a lepkének” illetve ismét a kérdés: de miért nem jelentették??? Ha ezek az információk igazak és még a videó is valóban megvan, akkor ezeknek a visszatartása minimum bűnpártolás, bűnrészesség! Ha nincs, akkor meg megint egy marha nagy kamu, ami arra jó, hogy szítsa a tüzet és jókat lehessen fröcsögni a neten, utána meg fel lehet háborodni, ha becsületsértés miatt beperelik…

Apropó per: megnéztem a testületi ülést, ahol számon kérték az alpolgármestert, mert az általa kinyomtatott információk alapján (facebook kommentek) lettek emberek becsületsértés miatt feljelentve. A legszebb facebook hozzászólást muszáj kiemelnem, annyira szép: „…milyen jogon mentett ki adatokat a facebookról és küldte el…” Nos, ezt a „jogot” úgy hívják, hogy „felhasználói feltételek”, amiket a facebook profil regisztrációjakor pipál ki az ember, hogy „megértette és tudomásul vette”, mert ugye e nélkül nem lehet létrehozni a fiókot…

Ja és tegnap árvácskákat is ültettek!

A család

Másfél hete szombaton volt nagynénémék 50. Házassági évfordulója, aranylakodalma. Nagyapám erdélyi születésű (Érmihályfalva), az ő testvérének a lánya Jucika néni – nagyszüleim voltak a keresztszülei. Mivel nővéremék mindketten dolgoztak (mert ugye mindketten szabadságot kértek erre a hétvégére), papa pedig jelenleg nem nagyon bírja az utazást, így mi négyen képviseltük a makói ágat.

Most nem is az a lényeg, hogy mennyien voltunk (20-30 fő, tényleg csak a szűk család), hogy milyen jó volt látni azt, amikor kibontották az unokáik ajándékát (egy balatoni hétvégét), ahogy könnyes szemmel pusziltak körbe mindenkit, aki eljött, hanem az hogy jó volt ott lenni – azt érezte az ember, hogy jó helyen van, azon a helyen, ahol abban a pillanatban lennie kell.  Ott volt a család, a „CSALÁD” csupa nagybetűvel. Ez a nap nem attól lett fennkölt, különleges, mert ünnepeltünk, hanem mert idejét nem tudom megmondani, hogy mikor ültünk így egy asztalnál mindannyian. Fura érzés volt, de jólesően fura… amikor az ember érzi a gyomrában, hogy ez most más, de valahogy megmagyarázhatatlanul jó „más”. Az összetartozás érzése, az elkapott mosolygós tekintetek, összekacsintások, szavak nélküli ölelések, hátbalapogatások, könnycseppek a szemekben, a hála és a szeretet megnyilvánulása lépten – nyomon. A délután gyorsan eltelt, mindenki beszélgetett mindenkivel, de így visszagondolva a csúcspont nekem az este volt.

Nagynénémmel sokat szoktunk beszélgetni nagyapámékról, neki sokkal több élménye van róla – én hat éves voltam, mikor tata meghalt. Nagyapám soha nem tudott igazából elszakadni a szülőföldjétől, évente többször visszamentek, volt hogy hetekre, hónapokra. Akkor este is szóba kerültek, ahogy ültünk a konyhában. Gyuszi bácsi megint elmondta azt a történetet, amikor arról beszélgettek nagyapámmal, hogy ha majd nagyszüleim meghalnak, akkor velük hal majd a családi összetartás, az utódok nem tartják majd a kapcsolatot. Tatám erre azt mondta, hogy „Én ettől nem félek, mert nem erre nevelem én a gyermekeim, hanem családszeretetre, összetartásra, összetartozásra…” És amikor erről beszéltünk körbenéztem abban a kis konyhában: tizenkét ember ült ott, a két nevetve szaladgáló gyermekeim által már ott volt a negyedik generáció.  A negyedik generáció, aki Érmihályfalvára megy haza, mert az is „hazamenetel”. Ott abban a pillanatban láttam beigazolódni nagyapám szavait, mert nem szállt velük sírba a kapcsolat, valóban arra nevelt minket, hogy Érmihályfalván is otthon legyünk és mi bizony ott is otthon vagyunk!