"Négy labanc a kurucok között!"

Tegnap a császári seregek tüzére lehettem egy napra. Egy 5 fontos kis mozsárágyúval durrogtattunk a csatatéren, labancként kergettük a magyar honvédokat és hadakoztunk huszárokkal. De hogy is kerültem oda? 

Heinrich Gabi 2 hete felhívott, hogy idén van a 170-ik évfordulója a szabadságharc 1849 tavaszi ütközeteinek, így most mindenhol készülnek hagyományőrző csatákkal, fesztiválokkal "és hát lenne egy csata 2 hét múlva Kápolnán - nem-e el tudnál jönni... tudod kevés a labanc... de kaptok mindent: egyenruhát, ágyút, rakétavetőt meg pirotechnikát, csak gyertek". Több se kellett, azonnal igent mondtam, bár akkor még fogalmam sem volt mire. :)  Ahogy Gábor mondta "kellene néhány értelmes, 18 év feletti ember, aki nem robbantja fel magát az ágyúval a csatatéren". Gyors körtelefon, végül Halasi Laci, Szuetta Béla és Jász Zolika is jött labancnak. Négy labanc a kurucok között! :) 

Miután felszálltunk a buszra, meglepődtem mennyi gyerek jött erre a csatára. A létszámellenőrzás után kiderült 37 fő indul Lakitelekről Kápolnára. Ahogy beszélgettem Gáborral kiderült van itt 4-5 középiskolás is, aki már régen elhagyta az általános iskolát, sőt Zolika személyében már dolgozó honvéd is van 8-10 éves srácok / lányok között. Jó volt látni, ahogy a kicsiket segítették a nagyobbak, ahogy a kicsik hallgattak a nagyokra, ahogy mind hallgatott "Gabi bácsira".

Sötétedés után értünk oda. Mikor leszálltunk a buszról elindult a szaladgálás meg a "holamosdó", "engedjbepisilok", "mikorleszmárvacsora", "holfogunkaludni" kérdésözön, amikor is elröppent egy "Gabibácsi féle fütty" és a 30 gyerek azonnal megállt és csendben maradt. 15 másodperc alatt alakzatban sorakoztak és csendben vártak. Azonnal egy rögtönzött eligazításnak voltam szemtanúja, amikor is ezek a csivitelő, szaladgáló gyerekek olyan fegyelemről tettek tanúbizonyságot, hogy leesett az állam! Két és fél óra buszozásal meg egy tanítási nappal a hátuk mögött ezek a gyerekek pisszenés, nyüszögés, hiszti nélkül álltak és várták, hogy mit mond nekik a parancsnokuk. Gábor 2 percben elmondta az este menetrendjét, kijelölte hogy melyik gyerek miért a felelős, és hihetetlen módon minden úgy is történt. Akinek kellett, ment pisilni, a nagyok vitték be a cuccokat, volt aki a hálózsákok elhelyezésére figyelt, volt aki a kicsiket pesztrálta, mindenkinek meg volt a feladata és minden ment a maga útján. Mi közben megkaptuk az egyenruhát (na jó, ez így kicsit nagyképűen hangzott: ahogy Gábor mondta elhozta magával a legmagasabb és a legszélesebb embert, így próbálgattunk rendesen, mire egy-egy darabot be tudtunk gombolni, vagy legalább könyék alá ért a zubbony ujja), utána megismerkedtünk a félelmetes pirotechnikával, gyors balesetvédelmi és pirotechnikai oktatás ("nehogy belenézz a csőbe, mert tuti leég a fejedről a sisak"), majd vacsora és takarodó. 

Másnap reggel hatkor volt (lett volna) az ébresztő, de a csapat fele már fent volt. Tisztálkodás, reggeli (30 gyerekkel tényleg nem olyan egyszerű feladat ez :) ), majd öltözködés és sorakozó az udvaron. Gyors eligazítás, majd elindultak a császári illetve a magyar csapatok a polgármesteri hivatal elé egy díszszemlére. Még jó, hogy voltam katona, mert így az alaki mozdulatok közben nem maradtam szégyenben a gyerekek mellett, akiknek a világ legtermészetesebb dolga puskával és karddal a "Tisztelegj!" és a "Fogadás jobbról!" (Isten áldja Kocsis törzsőrmestert, aki anno vagy ötszázszor végigmeneteltette velünk a kalocsai alakulóteret :) ). Polgármesterek, őrnagyok, jegyzők, díszbeszédek: hipp-hopp 20 perc a reggeli 2°-os melegben, de a gyerekektől egy nyikk se hallatszott...

Balról a császári seregek

Jobbról a lakiteleki honvédek

Háttal meg "Gabi bácsi" a magyar csapatok parancsnokhelyettese arra a napra

Ekkor jött az, amit Gabi nem mondott el (állítása szerint ő sem tudta, bár nekem ez kicsit gyanús): elindultunk a Kápolna és Kompolt közötti csata helyszínére gyalog, és mindenki hozta magával a fegyvereit... Zolika és Béla egy kisebb ágyút húzott maga után, de annak volt rendes kereke, forgott is mind + egyszerre tudták húzni. Mi Lacikával természetesen kiválasztottuk a legnagyobb átmerőjű ágyút (ebbe ment a legnagyonn patron, ergo ettől csöngött legtovább a fül! :) ), DE ez volt a legnehezebb (alig 50 kg), ennek volt a legkeskenyebb / legkisebb kereke, amiből az egyik előbb kiesett (visszatettük 3 perc alatt), utána megszorult.... az hogy csak egy ember tudta húzni az meg a hab volt a bizonyos tortán. :) 

Csővég szigorúan ledugózva

Itt a betonon még volt kedvük fényképezni :) 

Első csata: a felek felálltak egymással szemben (nagyon fontos rész jön!), ágyúk vonalban felsorakoztak a gyalogság és a közben odaérkező lovasság mögött és megkezdődött a csata. Végre megkaptuk a "Tölts!" vezényszót (istenem, erre vártunk 7-8 km ezelőtt óta!) és elővettük végre a patront. Gyorsan kitakarítottuk a csövet, majd "sodord", "duplacsomó", "haladjmán", "biztosnemtegyújtod", "nincsisnáladgyufa" "milyenfáklyakell?" "hozzadmán" "végeacsatának" "hogynelenne" és végre... júúúúúj... Hát na! :) Voltam már lövészeten, lőttem már AK-val, Parabellummal, forgótáras Magnummal, vadászpuskával, meg sok minden mással is, de ez... újra 8 éves voltam a rózsapatronos kispisztolyommal, de ez akkorát szólt, hogy három utcával arrébb bekapcsolt egy kocsi riasztója. Állítólag.. mert úgy csengett a fülem 2 percig, hogy azt sem tudtam hol vagyok, DE az a gyerekes mosoly a mellettem állók (és a saját magam) orcáján, illetve a "basszusezmekkorátszól" csodálokzások után jött a kövezkező nagyon fontos kérdés: "Hány patron van még?" :) És mint kisgyerek a kölnivel, ment a durrogtatás ezerrel. Már épp kezdtük nagyon jól érezni magunk (viccelsz? Az első tölési időt lenyolcadoltuk 5 lövés alatt!), amikor jött a hír: a betoji kurucok menekülnek Kápolna felé, de most nem a betonozott bicikliúton, mint amerre jöttünk... neeeeem... a poszahomokos akácosok közé futottak... oda, mi? Ágyúval? Hülye vagy? De jött a parancs, nem volt mit tenni: pakoltunk és húztuk az alig 50 kilós ágyút a homokban - illetve ahogy a dragonyosaink mondták röhögve a nyergükből: "szántottuk a homokba a barázdát" (a jobb hátsó kerék még mindig szorult...). Summa summarum a kápolnai főtérig még kétszer megütköztünk a gyávákkal (ekkor legalább lőhettünk sokat, hangosat :) ), majd szó szerint húztuk tovább a csíkot magunk mögött a homokba verejtéktől csillogó homlokkal.

Végre befutottunk a második fő helyszínre: a kápolnai csata emlékműve előtti füves térre. Itt a kipihent magyarok már daliás sorokban vártak minket (mi oxigénpalackkért meg vízért könyörögtünk legalább 15 másodpercig), de újra elhangzott az a csodálatos parancs "Tüzérek tölts!". Haaaaaaaa jobb volt ez, mint bármilyen dopping, már repült is a tisztítóbot, sodortuk a gyújtózsineget, csomóztuk a patron végét, töltöttünk és újra az a gyermeki öröm, mint mikor először kilőttük a piros dugót a winetou-s fekete műanyag puskából.... sajnos gyorsan fogyott a muníció, és bár hadifoglyot is ejtettünk (Elraboltuk Heinrich Gyöngyvért hehe), de a magyarok csak nem hátráltak, sőt a huszárjaik megtámadták a védtelen hagyott hős osztrák tüzéreket és előkerültek bizony a kardok: vívtunk az ágyúkért. Végül ez a csata is X lett. Végre jött egy kis pihenő, meg előkerült az M2 stábja, akik állítólag már reggel óta filmeztek minket (szerencsére nem mindent :) ) és előkerült valami riporter is, hogy ugyan beszéljek már az ágyúkról, meg a csatáról, meg a hagyományőrzésről, meg úgy mindenről is. Nehéz volt kibírni röhögés nélkül: kb annyi maradt a videóban, amit összesen tudtam ezekről az ágyúkról legalább 3-4 órája. :) A háttérben természetesen a teljesen komolytalan labancok hétrét görnyedve röhögtek és röhögtettek. :) 

Ezután még akadályverseny volt a honvédeknek, majd újabb dísszemle: díszmenet, kitüntetések, beszédek, szép volt. Visszamentünk a szállásra, ahol Gabi anyukája és Orsika már főzték az ebédet (mert a csapatoknak főzőverseny is volt ám). Itt már olyan 15-16 km volt a gyerekek és a mi lábunkban (nekünk ugye plusz 50 kg büntetés is), de a gyerekek vígan szaladgáltak, nevetgéltek, mi meg azt találgattuk vajon hány vízhólyag lehet a lábunkon. Ebéd még ilyen jól nem esett! Még reggel kaptunk babot meg füstölt árut ellátmányként. Ezt mi még megtoltuk egy oldal füstölt nyúljával - mesefinom egytálétel lett belőle (meg is nyerte az első díjat!). Itt jött 1 óra pihenő, majd 15:00-kor indultunk az utolsó helyszínre Kálra, ahol egy nagyon komoly kis városi ünnepség volt katonai tiszteletadással, koszorúzással a hősök emlékművénél, majd jött a nap záróakkordja (újabb 4 km gyaloglás után), a káli csata. Mi már 3 csatás rutinos tüzérként az ebédszünetben annyi patront szedtünk össze, amennyit csak elbírt a lőszeres láda + ebédszünetben vettük észre, hogy a mi csapatunk eddig nem használt rakétavetőket, amikkel szilveszteri rakétákat lőttünk az ellen feje fölé. Ebből a munícióból 4 csatára való volt még, jelentem mind elfogyott egy csata alatt. :) Itt is, Kápolnán is nádkunyhók felgyújtása is a forgatókönyv része volt, hisz anno az elvonuló császári seregek 50-60 házat gyújtottak fel bosszúból. A gyerekek, a huszárok és a tüzérek itt is egy szórakoztató, látványos csatát kerekítettek (az nap negyedik alkalommal), majd vissza a szállásra, pakolás a buszba és jött a vacsora meg a nap eredményhirdetése.

Én addig nem tudtam, de minden hagyományőrző csapatot értékelnek ilyenkor és akit arra érdemesnek találnak ki is tüntetik. Itt a kápolnai csatában 7-8 hagyományőrző csoport volt, a lakiteleki volt a legnépesebb. Nagyon ügyesek lehettünk, mert alig volt olyan olyan kategória, amit nem a lakiteleki csapat nyert meg (hogy-hogynem a huszárok díját, illetve a legjobb határon túli csapat díját nem mi nyertük), de a teljesség igénye nélkül a legjobb ifjúsági csapat, a legjobb parancsnok, a legjobb zenész (volt 2 dobosunk kéremszépen), a legjobb gyalogos csapat, a főzőverseny első díja, a legjobb bor díját is mi hoztuk el (Pap Kálmán rajnai rizlingje) és végül a négy labanc lett a legjobb tüzér egység! :) Nagyon nagy élmény volt a nap a legyalogolt 20-21 km-vel is (az egyik elvetemültnél volt lépésszámláló), örök emlék marad a számomra!

DE, és itt egy picit komolyabbra fordítanám a szót: őszintém megmondom eddig csak annyit láttam a kis huszárokból, hogy aranyosak, ünnepségeken felhúzzák a zászlót, masíroznak, gyerekek, bájosak. Ezek a gyerekek már pénteken is megleptek, amikor első szóra sorakoztak, csendben voltak, nem izegtek-mozogtak, halgattak arra a felnőttre, aki vezeti őket és visszabeszélés, hiszti, duruzsolás vagy bármi komment nélkül azt tették amire utasították őket. Egyenruhában, puskával, zászlóval, dobbal a vállukon, rakétavetőt cűgölve, egy hang nélkül legyalogolták ezt a 20-21 kilométert, miközben fülig ért a szájuk. Ezen felül kedvesek egymáshoz, figyelnek, törődnek egymással és tisztelettudóak mindamellett, hogy zsivány kis kölykök. Engem megdöbbentett ez, de pozitív értelemben! Ezek a gyerekek talán még maguk sem tudják, de egy nagyon erős erkölcsi és morális mankót kapnak ezzel a hónuk alá, ami majd segítheti őket az életükben. Sajnos ezek a normák napjainkban kiveszőben vannak. Ezek az alapok, amiket Gábor fáradhatatlan munkával próbál beléjük plántálni, ez segíti majd őket hogy jó emberek legyenek, értékes részei a társadalomnak, aki tudják, hogy kik és hová tartanak. Nagyon nagy dolog ez kedves szülők és rokonok! És igen is tessenek büszkének lenni ezekre a gyerekekre, mert nem mindennapi amit csinálnak! Nem mindennapi ahogyan csinálják és ezzel a magatartással, viselkedéssel a saját a családjuk és Lakitelek hírnevét öregbítik bármerre járjanak is. Volt egy aranyos mozzanata a napnak, ami tökéletesen leírta azt a büszkeséget, azt a kapcsolatot, ami Gábor és a gyerekek között van: az utolsó csata helyszínén pakoltunk éppen, mindenki kutya fáradt volt már. A busz odaért, aki végzett a rá kirótt feladattal, felszállt a buszra, mivel kezdett nagyon lehűlni a levegő. Már csak 6 srác volt lent, épp az utolsó rakétavetőt rakták fel az utánfutóra. Ez olyan 100 méterre lehetett a busztól. Gáborral ott álltunk a busz előtt és vártuk őket, amikor megszólalt büszkén, mikor a srácok elkezdtek kocogni felénk: "nézd, hogy jönnek! Nem úgy mint a birkák, hanem alakzatban". És mosolygott. És valóban: a hat srác kettes oszlopban, egymás mellett és mögött alakzatban kocogott, hisz rajtuk volt a honvéd egyenruha, ami ugye kötelez...

Sokat gondolkodtam rajta hogyan is zárjam soraim, de azt hiszem, hogy az az eskü, amit ezek a gyerekek elmondanak az avatásuk alkalmával, az többet mond minden szónál. Gábor, köszönöm minden gyerek és szülő nevében azt a munkát, amit végzel, a dolgokat, amikre a gyerekeket (és néha minket felnőtteket is) tanítod! Nemes feladat ez barátom, aminek az értékét felnőtt fejjel értik majd meg! Mi pedig kedves olvasók, ha a következő eksü szellemében élnénk, akkor ez a világ sokkal jobb hely is lehetne:

  

"Civilek" támogatása lakiteleki módra...

Épp az imént futottam bele Varga Zoli cikkébe a Lakitelekma.hu-n a civil szervezeteknek adott támogatásokról. Az önkormányzat 1 millió forintot osztott szét közöttük. 5 egyesület vagy alapítvány részesült anyagi támogatásban: 100.000-100.000 Ft-t kapott a két egyház az adventi ünnepségekre, szintén 100.000 Ft-t kapott a Tűzoltózenekar, a Tőserdőért Alapítvány 250.00 Ft-t, a Könyvtári Közösségekért Alapítvány pedig 450.000 Ft-t (!).

A két egyház nem lehet kérdés, sőt a Tűzoltózenekar is messze megérdemli a fenti támogatást. Sokszor, sok helyen örvendeztetnek meg minket a művészetükkel, messze földre elviszik kicsiny falunk jó hírét, ezt a támogatást teljesen helyénvalónak érzem.

Ezt követi a Galgóczy Zsolti féle Tőserdőért Alapítvány 250.000 Ft értékben. Amennyiben ebből a pénzből a tavaszi revitalizáció költségeit fedezik, szépítik, takarítját a Tőst, akkor jó helyre kerül a támogatás, de ha ebből a pénzből csak újabb nyári koncertek, kordonos magáncélú rendezvények vagy (ne feledjük választási év jön) ingyenpörköltes, kisgrofós bújtatott választási népünnepélyek lesznek, akkor lehet lett volna jobb helye...

A végére hagytam Dékányné képviselőasszony alapítványát, ami 450.000 Ft-t, azaz majdnem fél milliót kapott. Őszintén megmondom fogalmam sem volt, hogy mivel foglalkozik a fenti alapítvány, hogy ekkora összeggel kellett támogatni őket - szégyen, nem szégyen telefonáltam egyet. Aztán még egyet és még egyet. A negyedik megkérdezett ember volt az, aki tudni vélte, hogy bizony ez az a szervezet aki a helyi Pravdát, akarom mondani a Helyi Hírmondót nyomtatja vagy szerkeszti vagy adja ki vagy valami... ergo látszik, választási év jön... Biztos vagyok benne, hogy jó helyre került a pénz... illetve nem, na mindegy...

Értem én, hogy 1 millió forint nem olyan sok ha fel kell osztani, de azért érdekelne, hogy milyen szakmai érvek voltak azok, amik segítették a testület döntését. Mik voltak azok a falusiakat segítő, a falut jobbá tevő dolgok, ami miatt például az utóbbi két alapítvány neve mellé ekkora összegek kerültek? Egy fontos dolgot jeleznem kell: csak az a szervezet kaphatott támogatást, aki igényelt! Aki nem igényelt az nem kapott msemmit!

De továbbmegyek - van a faluban vagy 25-30 civil szerveződés: nagycsaládosok, néptáncosok, hagyományőrzők, polgárőrök, tűzoltók, lovasok, asztaliteniszezők és sorolhatnám sokáig. Nagyon érdekelne, hogy mik voltak azok a szakmai- szociális-, kulturális érvek, amik miatt mondjuk 0 Ft támogatást kapott a helyi polgárőr egyesület. Ők nap, mint nap járőröznek éjszakánként úgy a tanyavilágban, mint a faluban. Ők önkéntesek, akik a szabadidejükből sok-sok órát arra fordítanak, hogy mi nyugodtan aludhassunk a meleg szobánkban. Ők azok, aki reggelente ott állnak az iskola / óvoda előtt a zebránál és segítik a szülők / gyerekek átkelését az úttesten. Ők azok akik rendezvényeket biztosítanak, baleseteknél segítik a rendőrök munkáját, forgalmat irányítanak vagy épp legutóbb halottak napján a 44-es úton strázsáltak naphosszat, hogy mindenki biztonságosan meg tudja közelíteni a temetőt. 

Na ezek a Hölgyek / Urak pont 0 Ft-t kaptak! Igaz ők nem nyomtatnak újságot, nem rendeznek ingyenpörköltes Lagzi Lajcsi koncertet, ők "CSAK" vigyáznak ránk... Ezek után nekem nem tűnnek őszintének polgármester asszony Facebook-os ömlengő köszönő szavai a múlt hétről... de választási év jön na és a polgárőrök sokan vannak... Ja és tényleg, mintha legutóbb amikor résztvett a polgárőrök közgyűlésén, akkor még anyagi támogatásról biztosította volna őket, illetve be akart volna lépni a polgárőrségbe... de hát tudjuk - választási év jön, gondolni kell a fotókra, ami akkor készül majd mikor átvezet két kisgyermeket a zebrán és ez meg tud majd jelenni a helyi újságban (450.000-ért).

A másik egyesület aki szintén 0 Ft-t kapott, az az önkéntes tűzoltóegyesület. Ők sem nyomtatnak újságot, nem Dékányné elnökli őket és bármilyen meglepő ők sem szerveznek koncerteket. Ők csak tüzeket / házakat oltanak, beázott pincékből szivattyúzzák a vizet, úttestre / házra kidőlt fákat vágnak ki, vihar által megbontott tetőket fóliáznak le a vihar közepén, hogy életet / értéket mentsenek, óvjanak. Oda mennek, ahonnan az átlagember menekül! Nagyon sokszor elsőként érnek ki baleseti helyszínekre, vágnak ki embereket / gyerekeket összetört autókból és van nap amikor szótlanul, szikra nélküli tekintettel, szomorúan mennek haza, mert valakit nem sikerült megmenteni, valaki meghalt a kezük között... Ezek a HŐSÖK, akik szintén ingyen, a faluért, a falu lakosaiért, a családjuktól megvont szabadidőben végzik azt amit végeznek, na ők is pont nulla, azaz 0 Ft-t érnek a faluvezetésnek...

Szégyenlem, sajnálom és én kérek tőlük elnézést a faluvezetők nevében ezért a "megbecsülésért"...

...a kultúra háza, a lélek épülésének a háza...

Tegnap a testület 5 igennel és 2 tartózkodással megszavazta, hogy a "Petőfi Sándor Művelődési Ház" új neve "Lakiteleki Közösségi Tér" legyen. A változtatás oka az előterjesztés benyújtója szerint egy júliusban kiadott miniszteri rendelet, ami a kulturális intézmények feladatait, kötelezettségeit, működési feltételeit szabályozza, ennek szerettek volna ezzel a névváltoztatásal (valójában funkció változtatással) megfelelni.

Alapvetően 3 sarkalatos különbség van "Közösségi tér" és "Művelődési ház" között: 

1. A hivatalos magyarázat szerint az 1. különbség miatt lett minden megváltoztatva, az pedig a vezetéséhez szükséges végzettség. Művelődési házat csak szakirányú, felsőfokú végzettségű ember vezethet, pl.: népművelő, művelődésszervező, művelődési manager, stb, tehát egy szakirányú diplomás ember, közösségi teret már egy okj-s gyorstalpalóval is lehet működtetni. Galgóczi Zsoltnak ilyen diplomája nincs, de nehezen tudom elképzelni, hogy egy 4.500 fős településen nincs egy olyan friss diplomás, pályakezdő, LAKITELEKI fiatal, aki ezt a feladatot ne vállalta volna el. Zsolt úgy is túlterhelt, egyedül viszi a boltot. Ketten kényelmesen megoldották volna a Művelődési ház működtetését, így maradhatott volna a művelődési ház, egy fiatalt helyben tartott volna az önkormányzat + egy család megélhetése biztosított lett volna. Természetesen ez költségekkel is járt volna - ha a szakmai minimumot nézzük, akkor minden munkáltatói teherrel körülbelül olyan 3 millió forintba került volna ez a személy Lakiteleknek évente. Ha ezt összevetjük az önerős beruházásokkal (pl.: kondipark), az ingyenes rendezvények, koncertek költségével, az év végi milliós jutalmakkal, az önkormányzati cégeknek nyújtott tagi kölcsönökkel, milliós önerős beszerzésekkel vagy akár a több napos kirándulások kiadásaival, akkor azt hiszem ez nem egy tervezhetetlen kiadás egy 1,2 milliárdos (1200 millió forintos) éves költségvetésű településnek. Sajnos vezetőink itt is a könnyebb utat választották: leépítés, destrukció, rombolás, lebontás... ez az amihez nem kell befektetett munka, ész, szaktudás....
2. A 2. jelentős különbség a kötelező nyitvatartási idő. Közösségi térnél ez minimum heti 3 nap (amiből egy hétvégére vagy munkaszüneti napra kell essen), napi 4 órában (heti egyszer 16:00-19:00 között) kell nyitva lennie, míg a művelődési háznak heti 5 nap (min. 1 hétvége), napi 8 órában és a hét 4 napján 16:00-19:00 között kell nyitva lennie. Ha belegondolunk a helyi civil szervezetek (akik még ingyen használhatják a művelődési házat) főleg délutánonként / esténként használják a házat, Közösségi Tér esetében ezzel is lehetnek gondok. Mi lesz ha valaki nyitvatartási időn kívül szeretné használni a Közösségi teret? Nem engedik be? Fizetnie kell érte? Nem állítom, hogy ez lesz, de félek, hogy ilyen dolgokról is eshet szó idővel, hisz például mikor Zsoltitól próba időpontot kértünk a színjátszó körnek, volt, hogy másfél hétre tudott csak szabad délutánt adni, mert tele volt. Az, hogy csak üresen áll / nincs kihasználva szerintem erős csúsztatás és lássuk be a Lakiteleken működő kulturális és civil csoportok főleg munkaidő után vagy hétvégén érnek rá...
3. A 3. eltérés a színpad és a minimum 100 ülőhelyes nézőtér. Közösségi térnél ez NEM KÖTELEZŐ, csak a művelődési háznál! Ergo ha én közösségi tér vagyok és tételezzük fel (szigorúan elméleti síkon), hogy nem feltétlenül szeretem a faluszépítőket, akik pályázati úton nyerték a székeket a nézőtérre és a világosítást a falakra, bármikor mondhatom nekik, hogy "vigyétek innen" minden következmény nélkül. Nem lesz szék, nem lesz előadás csak egy üres tér. Ha van egy üres tér, akkor az ki lehet szintezni és mint közösségi tér simán működtethetek egy lakodalmas házat vagy rendezvénytermet. A kultúra úgy is deficites, ez legalább pénzt is hozna! Nem mondom, hogy ez lesz, nem tudom, hogy mi a terve az önkormányzatnak a művelődési házzal, de ebben az új működési formában ezt is bármikor megteheti...

Az meg hogy ezt a változtatást hogyan kommentálták a képviselők, az meg tényleg mindent elmondott: "1995 óta neve sincs művelődési ház". "Nem az a fontos mi az épület neve, hanem hogy mi van benne". "Az internet korában egy Lakitelek méretű településnek nincs szüksége művelődési házra". Én erre annyit mondanék a tisztelt képviselőnek, hogy guglizzon rá a Mona Lisa-ra majd ha teheti nézze meg élőben. Vagy keressen egy képet pisai ferde toronyról, utána nézze meg a helyszínen. A youtube-on halgasson meg egy Tankcsapda vagy egy Csík zenekar számot, utána menjen el egy koncertre. Hála Istennek majd mindben volt részem, a különbség nem leírható. De továbbmegyek a gyermekeink évzáróját, egy színi előadást, egy újévi koncertet vagy Vadas Laciék citerásait nem az interneten szeretném megnézni, hanem élőben a kultúra házában. Bár megtalálom Czinege Editke kerámiáit a neten, Tóth Sanyi fényképeit a facebookon, Tyupi lányának Zsaninak a festményiről is vannak fényképek, a színjátszókról is vannak videók, de az mind semmi ahhoz képest, mikor személyesen, élőben nézi az ember. Végtelenségig lehet folytatni a sort, de felesleges.

Bár képviselőasszony nem túl kedves megfogalmazása szerint csak az ideköltözött szerencselovagok sulykolják a véleményüket az interneten, azért őszintén bízom abban, hogy tényleg csak a törvényi megfelelés miatt változtattak nevet és a művelődési ház marad ami volt, a kultúra háza, a lélek épülésének a háza...

Nincs mit megbocsájtania...

Ma megint bíróságon jártam. Ma volt a rágalmazási ügyem másodfokú tárgyalása, illetve lett volna... 14:00-ra volt kiírva a tárgyalás és bár nekem az idézés szerint nem kellett volna személyesen megjelennem, azért csak úgy éreztem, hogy ott a helyem mint vádlottnak, akire Kiss Anita polgármester 2 év letöltendő büntetést és több százezer forint megfizetését kérte. Tehát ott voltam a folyósón, de csak én és a tudat, hogy az elsőfokú bíróság már 2017 márciusában kimondta: "Nem bűnös!". 

Beszólítottak, de csak engem. A teremben 3 bíró és a titkár, illetve én. A bírónő, aki a tárgyalást vezette rögtön bocsánatkéréssel nyitott, és közölte, hogy ez egy nagyon rövidke tárgyalás lesz, mert tegnap délután kaptak kézhez egy nyilatkozatot, miszerint Kiss Anita polgármester megbocsájtott nekem és nem kéri az ügy folytatását, de sajnos ez túl későn érkezett, engem nem tudtak erről írásban értesíteni, így csak összeült a másodfokú ítélőszék. Én kézhezkaptam a nyilatkozat nekem járó példányát, majd én is bocsánatot kértem mind a saját, mind más nevében, hogy emiatt össze kellett ülnie a bíróságnak, megint csak feleslegesen pazarolva az adófizetők pénzét, majd miután ezt megbeszéltük elköszöntem. A folyósón csak végigolvastam ezt a kis nyilatkozatot, ami imigyen szól:

"Tisztelt Bíróság!

A rágalmazás vétsége miatt Kovács László Árpád ellen indított büntető ügyben a vádlottnak megbocsájtok, az ügyet nem kérem tovább folytatni.

Lakitelek, 2018. január 22.                                       Tisztelettel: Kiss Anita magánvádló"

Ennyi! Vége! Ügy lezárva! 

De ekkor elgondolkodtam... "a vádlottnak megbocsájtok"... 

Mi van?!? Megbocsájtok??? és ekkor leesett... sajnos pertársam nem jött el, egyedül voltam a folyósón, így nem is tudtam a szemébe nézni, reflektálni az általa két sorban leírtakra, de úgy gondolom, ebben a formában is el fog jutni hozzá a válaszom.

Tisztelt Polgármester Asszony!

Köszönettel fogadtam levelét és örülük, hogy vége ennek az eljárásnak, de nem értem Önt. Nem értem, hogy mit bocsájtott meg, hiszen nincs mit megbocsájtani... Nem írtam semmi olyat, ami bármilyen szempontból bocsánatos, ne adj isten megbocsájthatatlan bűn lenne. Nem tettem semmit Ön ellen, nem sértettem meg a becsületét, nem rágalmaztam Önt, hogy a bíró Urat idézzem: az Ön egyik cselekedetét "negatív kritikával illettem". Önnek nincs mit megbocsájtania...

Ellenben Ön volt az, aki mondva csinált indokokkal bíróságra rángatott, Ön volt az, aki  többszörösen alaptalan vádakkal illetett, Ön volt az, aki 2 év letöltendő szabadságvesztést kért rám, Ön volt az, aki több százezer forint megfizetésére akart kötelezni, Ön volt az, aki miatt többször is el kellett magyaráznom a külföldi feletteseimnek, hogy "igen, Magyarországon bárki beperelhet bárkit, ha befizet 10.000 Ft-t, akár van alapja a pernek, akár nincs", Ön volt az, aki miatt két éve ott volt a bizonytalanság az életünkben, holott az elsőfokú ítélet tisztán kimondja, hogy semmit, azaz semmit nem követtem el Ön ellen, holott az ügyvédje milliós károkat, anyagi- és személyes sérelmeket sorolt fel a vádbeszédében...

De továbbmegyek... Ön volt az, aki mondvacsinált indokokkal sok más értékes emberrel egyetemben kirúgta a feleségem a polgármesteri hivatalból, Ön volt az, aki ellehetetlenítette maradásunk az önkormányzati bérlakásban, Ön volt az, aki eskü alatt vallota, hogy ezeknek a fenti dolgoknak természetesen semmi köze ahhoz, hogy én Önt negatív kritikával illettem és legvégül Ön volt az, aki miatt a kislányom pityeregve kérdezte, hogy most akkor 2 évig nem fog látni, mert börtönbe kell mennem...

Őszintén megmondom sokáig haragudtam emiatt, de idővel beláttam, hogy van ennek előnye is. Első körben az, hogy így vagy úgy, de megoldódott az életünk: lett új albérletünk, a feleségemnek is, nekem is új munkánk és tudja mit? Ezzel még jót is tett velünk.

A második és talán legfontosabb, hogy a bíróságon megláttam az Ön valódi arcát. Nem a mosolygós, kezet simogatósat, nem a hivatalos polgármesterit, aki ülést vezet, hanem a valódi arcát: a színészt, aki sír ha kell, de két perc múlva már szemforgatva kiabálót, a hivatalosan mosolygót, de az ítélet kihirdetése után már sziszegve vádlót és haragból csapkolózót, summa summarum a valódi énjét leplezetlenül, csupasz mivoltában. És azt, hogy ezt más is látta, másnak is engedte látni...

Tényleg sokáig haragudtam, de bele is fásultam ebbe az alaptalan perbe, ebbe a színjátékba, amit műveltek az ügyvédjével és bár sok rosszat is elkövetett ellenünk, akaratán kívül így vagy úgy, de jót is tett velünk. És hát az idő a legjobb gyógyír az ilyen sebekre kedves polgármester asszony, így ezúton megbocsájtok Önnek, mert Önnel ellentétben, nekem tényleg van miért...

A dagasztógép, mint minden probléma eredője

A hét elején bombaként robbant a hír: Tóthné Marika öt sikeres év után "a hivatalos álláspont szerint, önként" felmondott és visszaadta ügyvezetői pozícióját egy 100%-ban önkormányzati tulajdonú kft-nél, amely az önkormányzati cégek közül egyedüliként több millió forint nyereséggel működik évek óta. A felmondás előtti napokban lezajlott események alapján a faluban sokaknak megfordult a fejében, hogy  párhuzam állítható az előző évek sorozatos, szintén "önkéntes" felmondásaihoz, nyugdíjba vonulásához: Tornyi Gyula, Szuetta Béla, Rózsáné Icu és sajnos még lehetne sorolni a neveket, akik koncepciózus módon nem választhattak mást. Nem minősíteném az esetet, sajnos a faluvezetéstől ez nem szokatlan. Hasonló, mondhatni máig igazolatlan álügyek szolgáltak alapul a Pulai Gyűjtemény einstandolásához is, ahol a Faluszépítő Egyesület lett kiebrudalva az általa épített, és összeállított helytörténeti  gyűjteményből.  

Már kezdett elülni a por, amikor is (Zobokiné) Kiss Anita polgármester asszony kiposztolt a facebook-on egy hírt, miszerint Dr. Tóth-Péli Emőke összejátszva Marikával eltulajdonítottak egy dagasztógépet a konyháról, ezért az önkormányzat, hogy megvédje a többi konyhai eszközt lépéseket tett a további hasoló bűncselekmények megelőzése végett...

Az írásról szinte órák alatt kiderült, hogy jelentős csúsztatásokat, a későbbi kommentek pedig rágalmazásokat és hazugságokat tartalmaznak, de arra jó volt, hogy a Marika kirúgása miatt napok óta felháborodott emberek indulatait az önkormányzatról ismét egymás ellen irányítsa. A polgármesteri kommunikáció ebben az esetben is jelentősen túllépte az erkölcs határát, csakúgy mint mikor korábban a mostanihoz hasonló esetekben a település köztiszteletű tagjait vádolta alaptalanul. Gondolok itt Harmatosné Julika nyugalmazott iskolaigazgatóra , Bagi Ferenc atyára, Olajos István iskolaigazgatóra, Erki Tiborra, Lezsák Sándorra vagy  Molnár Gyula bácsira, a Lakitelekről elszármazottak tagjára. A sor most kibővült, jelenleg a minden bizonnyal alaptalan vádak Dr. Tóth-Péli Emőkét a település egykori jegyzőjét és Tóthné Balla Marikát, a Laki Konyha Kft ügyvezetőjét is megtalálták. Példátlan ez a hangnem, melyet a település vezetője megenged magának ezekben az esetekben, és persze rendkívül káros is, hiszen ha egy település " első" embere ilyen példával jár elöl, mit várhatunk a választóitól? Véleményem szerint az önmérséklet itt is messzemenően több eredményre vezetett volna, s igazából ez lenne a település vezetőjének a feladata, illatve az hogy az ilyen helyzetekben megtalálja a megoldást, gyerekes dolog ehelyett a hangulatkeltés és a másikra mutogatás. Mindez vezetői alkalmatlanság, mely sokadik alkalommal ismétlődik meg itt Lakiteleken, hiszen ezzel a kommunikációval ismét lehetetlenné tette a helyzet békés megoldását. Példának okáért mondom, hogy a legegyszerűbb megoldások között elképzelhető lett volna a dagasztó megvásárlása, netán bérlése, ezeket a megoldásokat a település vezetőjének különösen kell ismernie, és a település érdekében félre kell tegye hasonló esetekben a személyes indulatait, érzelmeit. Ezt a Polgármester ebben az esetben sem tette meg, veszélybe sodorva ezzel az iskolai évkezdet közétkeztetését, az iskolai étkezést, de alapvetően már azzal is, hogy a Laki Konyha ügyvezetőjét ebben a lehetetlen időpontban kényszerítette távozásra. 

Kísértetiesen hasonlít a tavalyi évkezdésre az idei, ahol a Lévai iskola elvétele volt terítéken, azt is igyekezett az Önkormányzat "megvédeni" a rablónak titulált KLIK-től. Így utólag nézve szerencse, hogy Olajos Igazgató Úr a tanárok és szülők összefogása meg tudta gátolni a manővert, és így megmentette az iskola épületet, mert most oda járnak a gyerekeink a konténerek helyett. Persze egy becsületsértést megért az Ő akciója is.

Visszatérve a konkrét ügyre, erről  másnap kiderült Dr. Tóth-Péli Emőke nemes gesztussal egy szerződés keretében térítésmentesen kölcsönadta a dagasztógépet a konyhának, hogy ezzel is segítse az ottani munkát. Ez öt évvel ezelőtt történt, tehát a Laki-konyha Kft. öt éven keresztül használhatott egy 3 millió értékű gépet egy magánszemély felajánlásából, ami szerintem nemes gesztus. A történtek után Emőke élt a szerződésben rögzített jogával és a Marikát ért méltatlan bánásmód miatt, a szerződésben rögzítettek alapján, írásban visszakérte a saját tulajdonát. Mondom, és írom, hogy a saját tulajdonát. Elmondása alapján próbálta a kft. tulajdonosát (az önkormányzatot) utólérni telefonon, de mivel ez sikertelennek bizonyult, így elment a konyhára. Ott elmondta miért jött, a szerződés felmondását átvették, aláírták, majd a tudtukkal és beleegyezésükkel a gépet elvitte. Marika ott sem volt, bár ez nem zavart senkit, hogy letolvajozza. Ez is nagyon szomorú... 

Ma reggel láttam, hogy már új dagasztógépre gyűjtenek a konyhának. Ez  nagyszerű gesztus, a szocializmust juttatja eszembe. Az adakozók résztulajdonosok lesznek a Laki- Konyha Kft-ben, vagy netán ők is kölcsönadják majd a gépet, mint GMK? Nem tudom Kalócz Úr hogy gondolja, remélem ajándékozni fog. De továbbmegyek, ha a LakiGazda traktorkereke kidurran egy eldobott 120-as szög miatt, akkor azt is összekalapolja majd a falu? Nagyon nagyszerű, hiszen így semmi szükség az Önkormányzati költségvetésre. Komolyra fordítva a szót, DE tényleg nem megy másképp? Valóban csak közadakozásból lehet másik dagasztógépe a konyhának, egy gazdasági alapon működő, évi több millió hasznot termelő cégnek? Ennyire rosszul állunk, hogy egy évi 1,5 milliárd költségvetésű Önkormányzat vezetője nem tudja kezelni ezt a 3 millió forintos ügyet? Hiszen nagyságrendileg az évi kiosztott prémium is ennyi,  sőt a Köztisztviselői nap szórakozásai / kirándulásai, és egyéb mulatozások ellenértéke bőven meghaladja ezt az összeget. Ezért várnának emberek némi önmérséklést a faluvezetéstől. Mások meg írkálják, hogy a gyerekeink, meg kalács, meg sütemény, meg, hogy dagasztógép nélkül nem tudna üzemelni a konyha? Nézzük akkor a tényeket és az összefüggéseket, a lehetőségeket és az esetleges megoldásokat a jelenlegi helyzetre:

Jelenlegi helyzet: Marikát ugye kirúgták, a dagasztógépet pedig visszakérte a tulajdonosa, mert Marika nélkü nem látta biztosítottnak a szakszerű üzemeltetését.

·  itt azt hiszem először is köszönet illetné Emőkét, hogy 5 évig ingyen használhatta  konyha a több milliós gépet, minden ellenszolgáltatás nélkül

·  az önkormányzat, mint tulajdonos, ahelyett hogy (megpróbálván visszajönni a számára szerencsétlen kimenetelű felmondásból) letolvajozta volna a gép tulajdonosát, esetleg felelős vezetőként (jó politikusként) megoldást keresve, felvehette volna a kapcsolatot a gép tulajdonosával, hogy gazdasági alapon találjanak megoldást a gép további üzemeltetésére bérlet, esetleg megvásárlás által. Ezzel megoldódott volna a dolog, bár tény, hogy akkor nem ugrottak volna az emberek egymás torkának (halkan jegyzem meg, hogy ez a lehetőség, szinte teljesen kizárt, miután az önkormányzat kommunikációja megint nem a probléma megoldását kereste, hanem az indulatok gerjesztését)

·  egy másik megoldás lehet a helyzetre, ha körbenéznek a faluban és árajánlatot kérnek azokra a süteményekre, pogácsákra, amiket eddig abban a gépben készítettek. 2-3 pékség és legalább egy cukrászüzem is van a faluban, így nem hinném, hogy ennek a gépnek a hiánya megakasztaná a konyha működését. Bár így a repi pogácsákért és minden másért fizetni kell majd, de kérdés, hogy összevetve a gép árával vagy a bérleti díjával az mennyi lenne - egy rutinos ügyvezető azonnal ezt a megoldást választaná, vis major esetén (gép megrongálódik / üzemképtelen) általában ez a bevett szokás

·  a konyha évek óta masszív nyerséggel működik (talán 5-6 millió forint évente), meg lehetne vizsgálni, hogy képes e egy hasonló gépet venni vagy lízingelni (bár idén a felújítások vélhetően már felemésztettek majd mindent)

·  elképzelhetetlennek tartom, hogy egy ekkora cég, mint a Laki konyha vagy a tulajdonosa ne rendelkezzen biztonsági tartalékkal, amihez a nagyobb gépek meghibásodása / cseréje esetén nyúlhat. Ha tönkremegy egy nagyobb hűtő vagy kilyukad az egyik üst, biztos hogy nem gyűjtést szerveznek, hanem felelős vezetőként megkeresik a megoldást a javításra, cserére

·  Az önkormányzat, mint tulajdonos vásárol / bérel egyet a konyhának. A konyha évek óta milliókkal növeli a költségvetést, ennek a gépnek az ára kevesebb, mint egy-egy köztisztviselői napra költött pénz. Biztos vagyok benne, hogy a majd 1,5 milliárdos költségvetésben vannak olyan bitonsági tartalékok, amikből megoldható a helyzet

·  ha ezek egyike sem áll fent, akkor valóban el kell menni a Kalócz boltba és be kell dobni a részünket a kalapba

Összegezve: Marika el lett küldve "önként", emiatt az 5 éve ingyenes használatban lévő dagasztógépet visszakérte a tulajdonosa, ez tény. Ezért neki köszönet jár, hisz a konyhának így nagyon sok pénzt spórolt meg és éveken keresztül megkönnyítette a konyhai dolgozók mindennapjait. Jelenleg nincs gép, de van egy jelentős profittal működő kft ami évente több millió hasznot keres a tulajdonosának, az önkormányzatnak. Ha sem a kft, sem az önkormányzat nem tudja megoldani a gép pótlását sem bérlettel, sem vásárlással, akkor külső céget lehet megbízni, vagy visszatérni ahhoz a rendszerhez, amikor még nem volt dagasztó. Akkor is volt élet, a gyerekek akkor is kaptak enni. De csak akkor ha az a bizonyos takaró nem ér odáig... 

Részletek egy első fokú bírósági ítéletből

Valahogy így kezdődik...

"A Kecskeméti Járásbíróság a Kecskeméten, 2017. január 27. napján megtartott nyilvános tárgyalás alapján 2017. január 27. napján meghozta a következő ítéletet:

A bíróság KOVÁCS LÁSZLÓ ÁRPÁD vádlottat - ... (személyes adatok)... - az ellene rágalmazás vétsége (Btk. 226 § /1/ bekezdése, /2/ bekezdés b. / és c./ pontja) miatti vádak alól felmenti."

Próbálom lefordítani: rágalmazás az, amikor valaki (adott esetben én) valakiről olyan tényt állít vagy híresztel, ami a becsület csorbítására alkalmas: magyarul hazudik róla valamit, esetleg még becsmérlő kifejezésekkel is illeti. Nagyjából ezek voltak a vádak ellenem.

Az 226 § első bekezdése az a sima, mezei rágalmazás, a második bekezdés az már húzósabb: b pont - "nagy nyilvánosság előtt" (pl Facebook - Lakiteleki Mértékadó Társalgó) és c pont - "jelentős érdeksérelmet okozva". Ezt inkább nem fejtem ki, de mikor azt taglalta az ügyvédnő, hogy miattam volt időközi választás Lakiteleken... hát na... 

De hogy miért is fontos ez a két pont? A sima rágalmazás maximális büntetési tétele 1 éve letöltendő, ellenben ez az utóbbi kettő (2!) évet ér - bizony! Két év letöltendő! Hogy is volt a Hofi poén a sörnyitóval? "Itt csüng az oldalamon kinyitva, zörög. Becsukom, nem zörög..."

"Zobokiné Kiss Anita magánvádló a bírósághoz eljuttatott beadványában Kovács László Árpád vádlottat 1 rb., a Btk. 226 § (1) bekezdésébe ütköző, a (2) bekezdés b.) és c.) pontjai szerint minősülő és büntetendő rágalmazás vétségével, mint tettest vádolta."

De mit is mondtam / írtam? 

"A sérelmezett lényegében azt kifogásolta, hogy a vádlott a sérelmezett írásban azt írta, hogy a sértett személyiségéből, egojából neveltetéséből vagy intelligenciájából fakadóan nem érzi, hogy mit illik, és mi az, amit nem."

Nagyjából pontos, akit érdekel Facebook - Lakiteleki Mértékadó Társalgó 2015. december 20-i poszt az adventi gyertyagyújtásról, kb a 4-5. hozzászólás.

Utólag elolvasva valóban belátom, hogy keményen fogalmaztam, a kritika, amit írtam nem is pozitív, de tükrözi a véleményem. A kritika hangneme miatt többször is elnézést kértem a tárgyalás során (illetve még az azt megelőző békéltetés folyamán is), de ez akkor is csak egy magánvélemény egy politikai szereplőről - szerintem.

Abba most nem mennék bele, hogy az ügyvédnő (aki hatalmas vehemenciával és hangerővel védte a védencét) mi mindent hozott még fel ellenem (védence vallásának gyakorlását ellehetetlenítő, akadályozó, azt elítélő, vezetői tekintélyét sárba tipró, az időközi válasaztásért és az azzal járó milliós kiadásokért egy személyben felelős, facebook csoportba beszervező, stb.), de számomra nagyon tanulságos tárgyalás volt. Mentségemre szóljon, először voltam tárgyaláson, kezdőként nem rossz, rögtön a vádlottak padján, ráadásul botor módon védőügyvéd nélkül. 

Megtudtam, hogy mennyiféleképpen lehet értelmezni egy törvényt, hogy a fehér és fekete az nem biztos, hogy nem piros vagy kék (az ügyvédnő néha már velem is elhitette, hogy zöld). Nagyjából 4-5 értelmezését hallottam a saját mondataimnak, gondolataimnak, de a kérdés, hogy én mit gondoltam azok leírásakor, a vád képviselőjét nem érdekelte, a kérdést nem tette fel. Ő többször több verzióban elmondta a bíróságnak, hogy én mit gondoltam. Érdekes volt hallani, bár a vége felé már inkább dühítő (bár utólag belegondolva ez lehetett a cél). Felakadt a szemem, amikor a perköltségek mellett, még a vád ügyvédjének a költségét is rám akarják terhelni, ami alkalmanként 100.000 Ft, azaz eddig 200.000 Ft. Szerencsére ez a költség majd a vesztes felet terheli, jelenleg Zobokinét, mint megbízót, de ugye fellebbeztek az ítélet ellen, így még jön egy másodfok. 

A vádbeszédből megtudtam, hogy ez a feljelentés, néhány héttel később a feleségem elbocsájtása a polgármesteri hivatalból, illetve kiebrudalásunk az önkormányzati bérlakásból nem személyes bosszú a polgármester asszony részéről, ezek nincsenek kapcsolatban egymással. Sőt biztosított arról, hogy jó keresztény módjára ő valójában már meg is bocsájtott nekem. 

Amikor a bíró feltette a kérdést a vádnak a büntetés mértékéről, akkor az ügyvédnő ismét megnyugtatott, hogy ügyfele hitét gyakorló jó katolikusként már élt a megbocsájtás kegyével, ő mégis a maximális 2 év szabadságvesztést kérte rám mint büntetést, "csak hogy megtanuljam: a szavaimnak súlya van!". 

Ugye Felföldi Zoli is feljelentett néhány embert, akiket el is ítéltek rágalmazás és becsületsértés miatt, de Zoli csak egy helyesbítést kért tőlük ugyanazon a fórumon, ahol a rágalmak elhangzottak. Én abban a hiszemben voltam, hogy legrosszabb esetben majd kapok valami megrovást és az előttem ezen a padon helyet foglaló lakitelekiek után majd én is írok egy helyesbítést... Hát nem... 2 év letöltendő egy börtönben, távol a gyermekeimtől, mert le mertem írni a vélemyényem... szép...

Ekkor megint végiggondoltam a korábban, eskü alatt elhangzottakat: ez nem személyes bosszú... Hát lelke rajta...

"A bíróság megállapította, hogy a sérelmezett cikkben a vádlott részéről más tényállítás, tény híresztelése, tényre közvetlenül utaló kifejezés sem szerepel. Tényállítás, tény híresztelése, tényre közvetlenül utaló kifejezés hiányában pedig a rágalmazás vétsége fel sem merülhet, így a vádlott cselekménye rágalmazás vétségének nem minősülhet."

"A bíróság megállapította, hogy a vádlott a sérelmezett írásban kétségtelenül negatív tartalmú kritikával illette a magánvádlót, viselkedésével kapcsolatban bírálatot fogalmazott meg, értékítéletet közölt. Az általa megfogalmazottak azonban nem voltak gyalázkodó jellegűek, nem sértették a sértett emberi méltóságát, így becsületsértés megállapítására nem alkalmasak.

A vádlott gyalázkodó jellegű kijelentést a sértett neveltetésére, családjával kapcsolatban sem tett, továbbá e körben sem állított a becsület csorbítására alkalmas tényt."

Az ítélet felolvasása után a bíró a vádhoz fordult, mondván három lehetőségük van:

1. elfogadják az ítéletet és ezzel vége a bolhacirkusznak

2. kérnek néhány nap gondolkodási időt, hogy fel akarnak-e lebbezni az ítélet ellen

3. azonnal fellebbeznek

A vád két tagja nagyjából 4 másodperc alatt döntött (és a keresztényi megbocsájtás hevétől kipirosodott arccal) kórusban kiáltották: "Fellebbezünk!"

Egy cipősdoboznyi szeretet és törődés

Mióta munkahelyet váltottam elég sokat ülök autóban, vezetés közben általában szól a rádió. Hetekkel ezelőtt az egyik kereskedelmi rádió elindított egy jótékonysági akciót, aminek keretében nehéz körülmények között elő gyermekek írhatnak a rádió jótündérének, aki megpróbál segíteni. A rádió elképesztő mennyiségű levelet kapott, amiket néhány napja elkezdtek beolvasni a műsorokba. Hihetetlen szívaszorító történetek vannak és bevallom többször volt olyan, hogy hatalmas gombóccal a torkomban vezettem, mert annyira megható, ahogyan egy kisgyerek a saját szemszögéből, a saját szavaival írja le a családja történetét. Volt olyan, hogy álltam a pirosnál és nagyokat nyeltem és sóhajtoztam (ugye a gombóc a torokban), majd jobbra néztem és a mellettem lévő sávban álló autó sofőrje, egy szőke hölgy zokogott. Ezek szerint más is azt a rádiót hallgatja... Volt  például egy kissrác, olyan 10 év körüli. Az édesanyjuk felköltözött velük Pestre az apjuk elől egy anyaszállásra, aki alkoholista volt és állandóan verte őket. Hárman testvérek, miután anyukájuk talált munkát, már albérletben élnek, de nagyon szerény körülmények között. Mindhárom gyerek kitűnő tanuló. A kissrác csak annyit kért, hogy bármilyen élelmiszert küldjön a jótündér nekik, mert az anyukája mindenből csoda finpmat főz és ha még kérhetne egy apróságot: évek óta vágynak egy monopoly társasjátékra - ha esetleg valakinek lenne egy használt annak nagyon örülnének... vagy ott volt az a kislány, akit rendőrök vittek el otthonról a testvérével, mert a családsegítő szerint (jogosan) nem alkalmas arra a házuk, hogy a gyerekek ott éljenek. Másfél éve gyerekotthonban vannak a testvérével. Ő például csak annyit kért, hogy mivel haza nem mehetnek és a szüleik is csak heti két alkalommal néhány órára látogathatják őket, hogy csak karácsonyra valaki tudna e nekik adni egy szobát vagy egy kis kerti kunyhót, ahol az ünnepek alatt együtt lehetne újra a család... Ekkor picit elszégyelltem magam, hogy mások milyen sanyarú körülmények között élnek, mi meg akit akár csak egy picit is tehetnénk értük, semmit nem teszünk... Azt hiszem ez volt az utolsó csepp, de erről kicsit később. :) 

Már a nyáron eldöntöttem, hogy karácsonykor a lányaimmal majd leülünk a szobájukban, kapnak egy-egy cipősdobozt és megtöltjük olyan holmikkal, játékokkal, amiket ők már nem használnak, de szép állapotúak és más még örülne neki. Dorka ugye lassan kilenc, Noémi hat és fél, azt hiszem már fel tudják fogni, hogy az ilyen dolgok miért fontosak és talán ettől kicsit a jellemük is formálódik pozitív irányba. 

Tehát volt ez a nyár óta folyamatosan fel-fel bukkanó dolog, illetve jöttek az elefántkönnycseppes, torokban gombócos rádiós levelek, így néhány héttel ezelőtt elhatároztam, hogy karácsonyra akkor is tenni akarok valami jót, amivel segíthetek. Elkezdtem böngészi a neten és mivel már korábbról a cipősdobozos akciót ismertem, elkezdtem azután érdeklődni, hogy hol, hogyan, miként lehet segíteni. Email email után, majd telefonhívások, a vége az lett, hogy felkerestem Honti Attilát, hogy mi lenne, ha csinálnánk mi is egy gyűjtőpontot a faluban. Mikor ezt mondtam neki, kiderült, hogy Alíz, aki a jobbkeze, már hetek óta ugyanezt mondogatja neki. Szó-szót követett, pár órával később már ment is megkeresés a Baptista Szeretetszolgálat irányába, akiktől végül tegnap megkaptuk az engedélyt, hogy Lakiteleken is lehet cipősdoboz gyűjtőpont! A gyűjtőpont hivatalosan a Kultúrművek és a Civilek az Árpádszállási Megállóért Egyesület neve alatt fut. A csomagok helye a Pálinkaház étteremben illetve a múzeumban lesz kialakítva - oda minden nap 11 és este 8 között lehet vinni a dobozokat.

De mi is ez a doboz? Mi kerül bele? Hová, kihez is kerül?

Ez a kezdeményezés még a második világháborúig nyúlik vissza, akkor indult Angliában. A lényeg, hogy egy cipősdobozba össze lehet rakni játékokat, tanszereket, ruhaneműt, édességet, minden olyan dolgot, aminek egy gyerek örülhet karácsonykor. El kell dönteni, hogy a dobozt fiú vagy lány kapja és nagyjából egy életkort is be kell lőni (pl: fiú 4-6 év), amit rá kell írni a dobozra. Ez azért fontos, mert akkor ezt egy ilyen korú fiúcska kapja meg, így ő nem olyan csomagot kap majd, amiben popsitörlő, cumisüveg meg pelenka van. Vélhetően mi "lány" dobozokat fogunk összerakni. Van egy csomó játéka a csajoknak, amik szinte újak, de nem játsznak velük, meg vannak olyan ruháik, amiket már kinőttek, de még csak egyszer-kétszer volt rajtuk. Rakunk majd mellé még édességet, ceruzát, radírt, fogkefét, meg amit majd gondolnak a lányaim. Egy cipősdoboz nem nagy, de azért sok kis csoda belefér!

Annyit tanácsolnak, hogy ezekbe a dobozokba nem kerüljenek törékeny holmi, konzervek, élelmiszer, mert ezek karácsonyi ajándék dobozok gyerekeknek. Ne legyen benne puska, pisztoly és semmi agressziót keltő tárgy. Az olyan higiéniai termékeket is kerüljük, amik kifolyhatnak. 

Már többen kérdezték tőlem, hogy hova fognak kerülni ezek a dobozok, Lakitelekre jut e belőlük? Vélhetően igen, de véleményem szerint teljesen mindegy, hogy földrajzilag hová fognak kerülni - hiszem, hogy aki kap ilyen dobozt, annak az kicsit bearanyozza a karácsonyát. Ez az a szervezet, aki többek között Böjte Csaba árváinak minden évben több ezer doboz visz ki karácsonyra. Visznek még kórházban lévő, gyermekotthonban vagy nehéz körülmények között élő gyerekeknek.

A dobozokat egyébként majd a Baptista Szeretetszolgálat központjába fogjuk eljuttatni vagy ők jönnek majd el értük. Kérdezték tőlünk a Baptista Szeretetszolgálattól, hogy a kiosztásban szeretnénk e részt venni, segtenénk e benne. Hát ez egy nagyon kényes kérdés: jeleztük irányukba, hogy nagyon szívesen segítünk, de a döntésben, hogy hova, mennyi, milyen doboz kerüljön, abból mi teljesen ki akarunk maradni. Vannak szervezetek, akik pontosan tudják, hogy hol vannak olyan családok, akiknek nagy segítség lehet ez a kezdeményezés. Amennyiben a faluban van / vannak ilyen családok és a Baptista Szeretetszolgálat megkér minket, akkor igen, segítünk majd a kiosztásban.

Tehát summa summarum megnyílt az első gyűjtőpont Lakiteleken is. Aki úgy érzi, hogy egy cipősdoboznyi szeretettel segíteni tud olyan gyerekekken, akiknek a jézuska már évek óta nem vagy csak alig hoz valamit, akkor várjuk a szíves felajánlásokat, ha nem tudja lehozni a Pálinkaház étterembe, akkor akár érte is megyünk személyesen. 

Előe is köszönöm minden leendő felajánlónak a dobozokat! :)