"A Kecskeméti Járásbíróság a Kecskeméten, 2017. január 27. napján megtartott nyilvános tárgyalás alapján 2017. január 27. napján meghozta a következő ítéletet:
A bíróság KOVÁCS LÁSZLÓ ÁRPÁD vádlottat - ... (személyes adatok)... - az ellene rágalmazás vétsége (Btk. 226 § /1/ bekezdése, /2/ bekezdés b. / és c./ pontja) miatti vádak alól felmenti."
Próbálom lefordítani: rágalmazás az, amikor valaki (adott esetben én) valakiről olyan tényt állít vagy híresztel, ami a becsület csorbítására alkalmas: magyarul hazudik róla valamit, esetleg még becsmérlő kifejezésekkel is illeti. Nagyjából ezek voltak a vádak ellenem.
Az 226 § első bekezdése az a sima, mezei rágalmazás, a második bekezdés az már húzósabb: b pont - "nagy nyilvánosság előtt" (pl Facebook - Lakiteleki Mértékadó Társalgó) és c pont - "jelentős érdeksérelmet okozva". Ezt inkább nem fejtem ki, de mikor azt taglalta az ügyvédnő, hogy miattam volt időközi választás Lakiteleken... hát na...
De hogy miért is fontos ez a két pont? A sima rágalmazás maximális büntetési tétele 1 éve letöltendő, ellenben ez az utóbbi kettő (2!) évet ér - bizony! Két év letöltendő! Hogy is volt a Hofi poén a sörnyitóval? "Itt csüng az oldalamon kinyitva, zörög. Becsukom, nem zörög..."
"Zobokiné Kiss Anita magánvádló a bírósághoz eljuttatott beadványában Kovács László Árpád vádlottat 1 rb., a Btk. 226 § (1) bekezdésébe ütköző, a (2) bekezdés b.) és c.) pontjai szerint minősülő és büntetendő rágalmazás vétségével, mint tettest vádolta."
De mit is mondtam / írtam?
"A sérelmezett lényegében azt kifogásolta, hogy a vádlott a sérelmezett írásban azt írta, hogy a sértett személyiségéből, egojából neveltetéséből vagy intelligenciájából fakadóan nem érzi, hogy mit illik, és mi az, amit nem."
Nagyjából pontos, akit érdekel Facebook - Lakiteleki Mértékadó Társalgó 2015. december 20-i poszt az adventi gyertyagyújtásról, kb a 4-5. hozzászólás.
Utólag elolvasva valóban belátom, hogy keményen fogalmaztam, a kritika, amit írtam nem is pozitív, de tükrözi a véleményem. A kritika hangneme miatt többször is elnézést kértem a tárgyalás során (illetve még az azt megelőző békéltetés folyamán is), de ez akkor is csak egy magánvélemény egy politikai szereplőről - szerintem.
Abba most nem mennék bele, hogy az ügyvédnő (aki hatalmas vehemenciával és hangerővel védte a védencét) mi mindent hozott még fel ellenem (védence vallásának gyakorlását ellehetetlenítő, akadályozó, azt elítélő, vezetői tekintélyét sárba tipró, az időközi válasaztásért és az azzal járó milliós kiadásokért egy személyben felelős, facebook csoportba beszervező, stb.), de számomra nagyon tanulságos tárgyalás volt. Mentségemre szóljon, először voltam tárgyaláson, kezdőként nem rossz, rögtön a vádlottak padján, ráadásul botor módon védőügyvéd nélkül.
Megtudtam, hogy mennyiféleképpen lehet értelmezni egy törvényt, hogy a fehér és fekete az nem biztos, hogy nem piros vagy kék (az ügyvédnő néha már velem is elhitette, hogy zöld). Nagyjából 4-5 értelmezését hallottam a saját mondataimnak, gondolataimnak, de a kérdés, hogy én mit gondoltam azok leírásakor, a vád képviselőjét nem érdekelte, a kérdést nem tette fel. Ő többször több verzióban elmondta a bíróságnak, hogy én mit gondoltam. Érdekes volt hallani, bár a vége felé már inkább dühítő (bár utólag belegondolva ez lehetett a cél). Felakadt a szemem, amikor a perköltségek mellett, még a vád ügyvédjének a költségét is rám akarják terhelni, ami alkalmanként 100.000 Ft, azaz eddig 200.000 Ft. Szerencsére ez a költség majd a vesztes felet terheli, jelenleg Zobokinét, mint megbízót, de ugye fellebbeztek az ítélet ellen, így még jön egy másodfok.
A vádbeszédből megtudtam, hogy ez a feljelentés, néhány héttel később a feleségem elbocsájtása a polgármesteri hivatalból, illetve kiebrudalásunk az önkormányzati bérlakásból nem személyes bosszú a polgármester asszony részéről, ezek nincsenek kapcsolatban egymással. Sőt biztosított arról, hogy jó keresztény módjára ő valójában már meg is bocsájtott nekem.
Amikor a bíró feltette a kérdést a vádnak a büntetés mértékéről, akkor az ügyvédnő ismét megnyugtatott, hogy ügyfele hitét gyakorló jó katolikusként már élt a megbocsájtás kegyével, ő mégis a maximális 2 év szabadságvesztést kérte rám mint büntetést, "csak hogy megtanuljam: a szavaimnak súlya van!".
Ugye Felföldi Zoli is feljelentett néhány embert, akiket el is ítéltek rágalmazás és becsületsértés miatt, de Zoli csak egy helyesbítést kért tőlük ugyanazon a fórumon, ahol a rágalmak elhangzottak. Én abban a hiszemben voltam, hogy legrosszabb esetben majd kapok valami megrovást és az előttem ezen a padon helyet foglaló lakitelekiek után majd én is írok egy helyesbítést... Hát nem... 2 év letöltendő egy börtönben, távol a gyermekeimtől, mert le mertem írni a vélemyényem... szép...
Ekkor megint végiggondoltam a korábban, eskü alatt elhangzottakat: ez nem személyes bosszú... Hát lelke rajta...
"A bíróság megállapította, hogy a sérelmezett cikkben a vádlott részéről más tényállítás, tény híresztelése, tényre közvetlenül utaló kifejezés sem szerepel. Tényállítás, tény híresztelése, tényre közvetlenül utaló kifejezés hiányában pedig a rágalmazás vétsége fel sem merülhet, így a vádlott cselekménye rágalmazás vétségének nem minősülhet."
"A bíróság megállapította, hogy a vádlott a sérelmezett írásban kétségtelenül negatív tartalmú kritikával illette a magánvádlót, viselkedésével kapcsolatban bírálatot fogalmazott meg, értékítéletet közölt. Az általa megfogalmazottak azonban nem voltak gyalázkodó jellegűek, nem sértették a sértett emberi méltóságát, így becsületsértés megállapítására nem alkalmasak.
A vádlott gyalázkodó jellegű kijelentést a sértett neveltetésére, családjával kapcsolatban sem tett, továbbá e körben sem állított a becsület csorbítására alkalmas tényt."
Az ítélet felolvasása után a bíró a vádhoz fordult, mondván három lehetőségük van:
1. elfogadják az ítéletet és ezzel vége a bolhacirkusznak
2. kérnek néhány nap gondolkodási időt, hogy fel akarnak-e lebbezni az ítélet ellen
3. azonnal fellebbeznek
A vád két tagja nagyjából 4 másodperc alatt döntött (és a keresztényi megbocsájtás hevétől kipirosodott arccal) kórusban kiáltották: "Fellebbezünk!"
