Nincs mit megbocsájtania...

Ma megint bíróságon jártam. Ma volt a rágalmazási ügyem másodfokú tárgyalása, illetve lett volna... 14:00-ra volt kiírva a tárgyalás és bár nekem az idézés szerint nem kellett volna személyesen megjelennem, azért csak úgy éreztem, hogy ott a helyem mint vádlottnak, akire Kiss Anita polgármester 2 év letöltendő büntetést és több százezer forint megfizetését kérte. Tehát ott voltam a folyósón, de csak én és a tudat, hogy az elsőfokú bíróság már 2017 márciusában kimondta: "Nem bűnös!". 

Beszólítottak, de csak engem. A teremben 3 bíró és a titkár, illetve én. A bírónő, aki a tárgyalást vezette rögtön bocsánatkéréssel nyitott, és közölte, hogy ez egy nagyon rövidke tárgyalás lesz, mert tegnap délután kaptak kézhez egy nyilatkozatot, miszerint Kiss Anita polgármester megbocsájtott nekem és nem kéri az ügy folytatását, de sajnos ez túl későn érkezett, engem nem tudtak erről írásban értesíteni, így csak összeült a másodfokú ítélőszék. Én kézhezkaptam a nyilatkozat nekem járó példányát, majd én is bocsánatot kértem mind a saját, mind más nevében, hogy emiatt össze kellett ülnie a bíróságnak, megint csak feleslegesen pazarolva az adófizetők pénzét, majd miután ezt megbeszéltük elköszöntem. A folyósón csak végigolvastam ezt a kis nyilatkozatot, ami imigyen szól:

"Tisztelt Bíróság!

A rágalmazás vétsége miatt Kovács László Árpád ellen indított büntető ügyben a vádlottnak megbocsájtok, az ügyet nem kérem tovább folytatni.

Lakitelek, 2018. január 22.                                       Tisztelettel: Kiss Anita magánvádló"

Ennyi! Vége! Ügy lezárva! 

De ekkor elgondolkodtam... "a vádlottnak megbocsájtok"... 

Mi van?!? Megbocsájtok??? és ekkor leesett... sajnos pertársam nem jött el, egyedül voltam a folyósón, így nem is tudtam a szemébe nézni, reflektálni az általa két sorban leírtakra, de úgy gondolom, ebben a formában is el fog jutni hozzá a válaszom.

Tisztelt Polgármester Asszony!

Köszönettel fogadtam levelét és örülük, hogy vége ennek az eljárásnak, de nem értem Önt. Nem értem, hogy mit bocsájtott meg, hiszen nincs mit megbocsájtani... Nem írtam semmi olyat, ami bármilyen szempontból bocsánatos, ne adj isten megbocsájthatatlan bűn lenne. Nem tettem semmit Ön ellen, nem sértettem meg a becsületét, nem rágalmaztam Önt, hogy a bíró Urat idézzem: az Ön egyik cselekedetét "negatív kritikával illettem". Önnek nincs mit megbocsájtania...

Ellenben Ön volt az, aki mondva csinált indokokkal bíróságra rángatott, Ön volt az, aki  többszörösen alaptalan vádakkal illetett, Ön volt az, aki 2 év letöltendő szabadságvesztést kért rám, Ön volt az, aki több százezer forint megfizetésére akart kötelezni, Ön volt az, aki miatt többször is el kellett magyaráznom a külföldi feletteseimnek, hogy "igen, Magyarországon bárki beperelhet bárkit, ha befizet 10.000 Ft-t, akár van alapja a pernek, akár nincs", Ön volt az, aki miatt két éve ott volt a bizonytalanság az életünkben, holott az elsőfokú ítélet tisztán kimondja, hogy semmit, azaz semmit nem követtem el Ön ellen, holott az ügyvédje milliós károkat, anyagi- és személyes sérelmeket sorolt fel a vádbeszédében...

De továbbmegyek... Ön volt az, aki mondvacsinált indokokkal sok más értékes emberrel egyetemben kirúgta a feleségem a polgármesteri hivatalból, Ön volt az, aki ellehetetlenítette maradásunk az önkormányzati bérlakásban, Ön volt az, aki eskü alatt vallota, hogy ezeknek a fenti dolgoknak természetesen semmi köze ahhoz, hogy én Önt negatív kritikával illettem és legvégül Ön volt az, aki miatt a kislányom pityeregve kérdezte, hogy most akkor 2 évig nem fog látni, mert börtönbe kell mennem...

Őszintén megmondom sokáig haragudtam emiatt, de idővel beláttam, hogy van ennek előnye is. Első körben az, hogy így vagy úgy, de megoldódott az életünk: lett új albérletünk, a feleségemnek is, nekem is új munkánk és tudja mit? Ezzel még jót is tett velünk.

A második és talán legfontosabb, hogy a bíróságon megláttam az Ön valódi arcát. Nem a mosolygós, kezet simogatósat, nem a hivatalos polgármesterit, aki ülést vezet, hanem a valódi arcát: a színészt, aki sír ha kell, de két perc múlva már szemforgatva kiabálót, a hivatalosan mosolygót, de az ítélet kihirdetése után már sziszegve vádlót és haragból csapkolózót, summa summarum a valódi énjét leplezetlenül, csupasz mivoltában. És azt, hogy ezt más is látta, másnak is engedte látni...

Tényleg sokáig haragudtam, de bele is fásultam ebbe az alaptalan perbe, ebbe a színjátékba, amit műveltek az ügyvédjével és bár sok rosszat is elkövetett ellenünk, akaratán kívül így vagy úgy, de jót is tett velünk. És hát az idő a legjobb gyógyír az ilyen sebekre kedves polgármester asszony, így ezúton megbocsájtok Önnek, mert Önnel ellentétben, nekem tényleg van miért...