Bírósági meghallgatáson jártam...

Túl vagyok életem első bírósági meghallgatásán: tanulságos volt. Tanulságos, mert picit ismét másként látom a dolgokat és eddig logikátlannak tűnő, jelentéktelen, apró, pici, ám annál fontosabb részletek kerültek ismét a megfelelő helyre.

Mivel a meghallgatás nem nyilvános, illetve a feljelentő álláspontját sem nagyon hozhatom nyilvánosságra, azért próbálom összegezni a dolgokat: 2016. Január 10-én Zobokiné Kiss Anita magánvádas indítványban jelentett fel, nagy nyilvánosság előtt, jelentős érdeksérelmet okozó rágalmazás miatt. A per tárgya, egy december 20-i Facebook bejegyzésem a lakiteleki mértékadó társalgóban, ahol a következő általa kifogásolt mondat található: „személyiségéből (ego), neveltetéséből vagy intelligenciájából fakadóan nem érzi, hogy mit illik és mi az amit nem”.  Én válaszomban annyit írtam, illetve ma is elmondtam a bíróságon, hogy közfeladatot ellátó politikai közszereplőként egy ilyen magánvéleményt a helyén kellene kezelnie. A történet röviden ennyi, többet majd az elsőfokú bírósági eljárás után írhatok, mert addig nem szeretnék még amiatt ismét bíróság elé vonulni, hogy olyat írok, amit nem szabadna.

Egy ilyen meghallgatásnak az lenne a célja, hogy a feleket esetlegesen arra ösztönözze, hogy peren kívül megegyezzenek, ne lépjen bírósági fázisba a feljelentés. Zobokiné ma határozottan ragaszkodott ahhoz, hogy legyen folytatása az ügynek, mert szerinte ez túlmegy azon a bizonyos határon, én pedig még mindig úgy gondolom, hogy az általam leírt magánvélemény bőven benne van a szabad véleménynyilvánítás körében, amit egy közszereplőről írtam. A felek álláspontja nem közeledett, így első fokon majd folytatódik az ügy. A rágalmazás büntetőjogi cselekmény, így a következő idézésem „vádlott” státuszban fogom megkapni.

Úgy gondolom, ez a pereskedés annak szól, hogy bátran le merem írni a gondolataim tények mentén, illetve annak, hogy talán ezzel nyomást gyakorolnak rám, hogy ne írogassak annyi nem túl hízelgő, de tények mentén íródó magánvéleményt, többek között itt a blogomon. Látszik, hogy Zobokiné nem ismer, mert ezzel engem nem tud megfélemlíteni: ha bíróságra akar járni, ám legyen, de a leírt gondolataimat én vállalom, nem úgy mint ő, aki egy indulatosra sikerült posztja után kiírta, hogy „feltörték a facebook-om, a lentieket nem én írtam, töröltem is rögtön…”.

Vélhetően ezzel a pereskedéssel azt a látszatot próbálja kelteni, hogy a véleményemnek nincs súlya, illetve innentől bármely általam leírt dologra lehet azzal replikázni, hogy egy bűncselekménnyel vádolt ember, csak ne írogasson. Az, hogy többek között a személyem által is létrehozott Facebook csoportot is lehet majd ezáltal támadni, az meg a non plus ultra a dologban.

Ennek viszont van egy jelentős és fontos üzenete: mégpedig az, hogy valamilyen szinten tart a véleményemtől, tart a társalgóban található kulturált, gondolkodó hangnemtől, illetve vélhetően zavarja, hogy az ott elhangzó dolgokra nincs befolyása – maximum így, feljelentések árán.

Én, ahogyan eddig is, ezután is vállalom a magánvéleményem, csak azt sajnálom, hogy egy ilyen jelentéktelen, gyerekes „elvetted a babámat, megmondlak a papának” ügy miatt bírók, ülnökök, tanúk és vádlott idejét és adófizetők pénzét pazaroljuk, mert róla, mint politikai közszereplőről negatív kritikát, neki nem tetsző kommentet írtam. Abból az aspektusból meg pláne sajnálom az ügyet, hogy eközben köztörvényes bűnözők tárgyalására nem jut bíró és többszörös gyilkosok járkálnak közöttünk szabadlábon, mert nincs szabad bíró, aki tárgyalná az ügyeiket.