Civilek, ha összefognak - az Árpádszállási megálló újjáépítése

A történet 2015. november 27-én kezdődött: az önkormányzat honlapja és az lCafé is hírül adta, hogy az Árpádszállási megállónak elkezdődtek a bontási munkálatai. Mivel előzményei nem voltak, így sokakat sokkolt a hír. Mindkét helyen a következő szöveggel jelent meg a cikk: 

"Hosszú tárgyalások, egyeztetések, levelezések után Zobokiné Kiss Anita polgármesternek sikerült azt elérnie, amit az előző polgármesternek négy év alatt nem, lebontják a várót" ... "Egy esőbeállót fognak majd építeni a épület helyére. A tervek szerint azonban az csak 2016-ban, vagy 2017-ben valósul meg. Addig az utasok türelmét kérik"

Elbontatott... sokan örültek neki, még többen felháborodtak. Voltak indokok pro és kontra, de ami a legjobban bántotta az embereket, hogy bár tényleg ramaty állapotban volt, de legalább nem áztak az utasok (dolgozni induló emberek, iskolába induló gyerekek). A MÁV-nál 5-10 perc késés bármikor benne van a pakliban. Egy zimankós napon, amikor vízszintesen esik a havas eső bizony 2 perc is hosszú tud lenni. Emellett sokakat bosszantott a tény, hogy meg sem próbáltak javíttatni az állapotán, hanem a bontást erőltették a cikkek szerint. 

Egyik kora decemberi délután épp egy tea mellett beszélgettünk többen és a régebb óta lakitelekiek mesélték nekem emlékeiket, történeteiket a megállóról. Próbáltam megérteni, hogy miért olyan fontos nekik ez a megálló, hisz ez is csak egy volt, a több lerottyant MÁV vasútállomás között. Érdekes volt látni, hogy 4-5 meglett férfiember fátyolos tekintettel mesélt fiatalkoráról, mert nekik ez a megálló a Tőst jelentette, a Tős meg a nyarat, a szabadságot, a sátorozást, a szülői felügyelet nélküli nyaralást, a bulikat. Ekkor egyikük bedobott egy ötletet: mi lenne, ha egyik éjszaka suttyomban összedobnánk egy esőbeállót? Kellene hozzá néhány gerenda, deszkák, szegek, dolgos kezek. Hatalmas lelkesedés lett hirtelen az asztal körül, már azt tervezgették, hogy ki, mit, mikorra, hová hozzon. Ám ekkor egy józan hang az asztal mellől elkezdte ecsetelni, hogy nagyjából hány jogszabályt szegünk meg ezel és hogy nagyjából hány nap kell ahhoz, hogy újra lebontsák az egészet... Ekkor jött a következő ötlet: akkor keressük meg meg a MÁV-ot és kérjünk hozzá engedélyt. Akkor azt hittük sétagalopp lesz, de nem :) A MÁV-nál az is hetekbe telt, amí meg tudták mondani, hogy kihez is tartozik az ügy. Először Kecskeméten kezdtük a puhatolózást, onnan a szegedi Állomásfőnökségre és a pesti központba irányítottak minket. Emailek jöttek-mentek, telefonhívások oda-vissza, közben a hetek csak úgy elröppentek. Végül sikerült egy olyan vezető beosztásban lévő segítőkész embert találni, aki maga is ilyen kis megállók újjáépítésében vesz részt tevékenyen civil emberként, csak a Dunántúlon. Sok segítséget kaptunk tőle, ő lett a fix pont az agymenésünk kivitelezésében. Az ötlet is valamikor januárra datálódik, amikor is kiötlöttük, hogy alapítsunk egy egyesületet, aminek a keretein belül majd újjáépítjük a megállót. És végül néhány hete igenlő választ kaptunk a MÁV-tól azzal a feltétellel, ha bemutatjuk a látványterveket és ők elfogadják azt. Kész lett, elfogadták. Anno még decemberben eldöntöttük, hogy csinálunk egy bulit a megálló helyén, amikor elindul az építkezés - ez lesz az április 30-i családi nappal egybekötött ideiglenes esőbeálló kivitelezése.

Milyen kis dolgok kellenek ahhoz, hogy 8-10 ember összefogjon és egy asztal melleti pici ötletből valami nagyszerűt csináljon, valami maradandót alkosson. Mennyivel jobb amiatt naponta hívogatni egymást, hogy jött e válasz, megvannak e a tervek, sikerült e pénzt szerezni a kivitelezésre vagy azért, hogy milyen jogi feltételeket kell teljesíteni egy egyesület megalapításához, mint amiatt, hogy kinek kivel mi a baja. :) 

Még mielőtt félreértik nekem csak a históriás szerep jutott a történetben: ott voltam, amikor kipattant a fejekből az ötlet, cinkosul velük nevettem, mikor tervezgettük az éjszakai építést, velük bosszankodtam, amikor lepattantunk a bürokratákról és velük örültem mikor megkaptuk a zöld utat. Sok embernek sok munkája van ebben a projektben, amit őszinte, nyílt szívvel, önzetlenül tesznek a közösségért. Köszönöm nektek, hogy része lehetek az egész történetnek!

Ennyi a rövid történte az Árpádszállási Megálló újjáépítésének, ami még nem ért véget, sőt még csak most kezdődik! Április 30-án nekifogunk az esőbeálló megépítésének, illetve ekkor bárki beléphet a "Civilek az Árpádszállási Megállóért Egyesület"-be. Aki úgy gondolja "Téglajegy" vásárlásával segítheti a megálló újjáépítését. Ha érez magában affinitást, akkor segíthet az építkezésben, ha csak szórakozni szeretne, akkor is jöjjön ki, hisz egész napos családi programot állítottunk össze. Legnagyobb örömünkre Badár Sándor (aki ugye sokáig vasutas volt) azonnal kapott az ötleten és rögtön igent mondott a megkeresésünkre, így több fellépő mellett őt is láthatjuk majd szombaton! Találkozzunk április 30-án a megálló hűlt helyén! :)

És íme az első látványtervek az épülő megállóról: