Szüreti mulatság a faluban

Az őszi szüreti mulatságnak évtizedes hagyománya van Lakiteleken. Mi, idén harmadik alkalommal vettünk rajta részt. Makón nagyon szőlő sincs, nemhogy szüreti mulatság, így számunkra az egész ünnepségsorozat minden alkalommal hatalmas élmény. Amit tudni kell róla, hogy az egész napot szinte végig az óvoda szervezi, természetesen az önkormányzat és a szülők segítségével.

Az ünnepség szerdán kezdődött azzal, hogy a piacon a kisbíró (Szuetta Béla) kidobolta, hogy szombaton egész napos ünnepséggel köszöntik az őszt, a szüretet. Noémi lányom nagycsoportos óvodás: aznap délután mosolyogva mesélte, hogy délelőtt kisétáltak a piacra gyümölcsöket vásárolni és pont ott volt a kisbíró és most már ország-világ tudja, hogy szombaton a csoportjuk táncolni fog. :) Természetesen nem véletlenül sétáltak ki a piacra, de ez akkor is egy nagyon aranyos ötlet az óvónéniktől.

Eljött a szombat. Délelőtt a Bacchus borozó előtti téren voltak gyermekfoglalkozások, csikós bemutató, eközben a borozó udvarán főzőverseny volt. Dél körül már látható volt a téren, hogy itt bizony lesz valami, mert egy 100-200 fős csoport gyűlt össze, illetve egyre több szekér, hintó, lovas kocsi illetve lovas tűnt fel a környéken. 

Évike és Tegez (a ló)

A borozó udvarán eközben mindenki megebédelt, volt aki a töltött káposztát, volt aki a pörköltet választotta. Egy óra magasságában ismét megjelent a kisbíró, aki kidobolta a hátralévő programokat, majd átadta a szót polgármester asszonynak, majd a hegyközség elnökének, aki értékelte az idei és a tavalyi évet bortermelői aspektusból. 

Béla itt, mint kisbíró

Miután koccintottak a szüretre, a helyi népdalkör énekelt borral, szürettel kapcsolatos népdalokat, majd jött az ovis tánccsoport fellépése a borozó előtt. Hatalmas sikert arattak az apróságok. J

Az ovisok tánca

Mobiltelefonnal készített felvétel a picikről

Ezután elindult a kavalkád: felkerekedett a 25-30 lovas kocsi, fogat, szekér, hogy bejárja a falut. Gyönyörű volt látni, ahogy a több száz méter hosszú menet végigkígyózott a falu utcáin, miközben a kocsik előtt, mellett, mögött (valójában mindenhol) lovasok, csikósok kísérték a menetet, kurjongatva, dalolva, karikás ostorral pattintgatva. Leírhatatlan élmény volt, pláne úgy, hogy a Magyar Vándor-ló Egyesület kocsijának a bakján kaptam helyet segédhajtóként, így mindet láthattam, fotózhattam. 

A Vándor-Ló kocsija - a hajtó Boros Sanyi

Egy igazi betyár legény

A menet eleje már messze jár

A menet először az Anna Presszó előtt állt meg, ahol a Kösöntyű Tánccsoport adott elő több táncot. Miután tovább indultunk a következő megálló a Csillag presszó előtti rész volt. Itt ismét az ovisok és a Kösöntyű táncolt. 

Libben a szoknya - a Kösöntyű egyik tánca

A következő megálló a Gondozási Központ volt, ahol az udvaron kösöntyűs néptáncosok loptak mosolyt az arcokra, örömkönnyeket a szemekbe. Az idősebb korosztálynak nagyon tetszett a műsor, hálásak voltak érte, nagyon kedvesen fogadtak mindenkit. Ezután levonult a csapat az Autós csárda elé, majd ezt követően utolsó megállóként a körforgalomban perdültek meg a szoknyák. Itt történt meg az a nem mindennapi eset, amikor a csikós legények lóháton léptettek be az egyik kocsmába. J A felvonulás majd 5 órán keresztül tartott. Amerre a menet elhaladt, mindenhol emberek várták a kapukban, akik integettek, mosolyogtak. A megállókban mind a fellépők, mind a nézők zsíros kenyeret, gyümölcsöket, üdítőt, a felnőttek bort kaptak. Noémit mosolygósan, boldogan, de hulla fáradtan vittem haza. Eddigre már édesanyámék ott voltak nálunk, mert ők vigyáztak a gyerekekre, amíg mi elmentünk Renátával a szüreti bálba.

A bál: ez hagyományosan az ünnepség záróakkordja, amit a Népfőiskola Kölcsey házában tartanak. Ezt is, mint az egész napi programokat, az óvoda szervezi, a bevétel is hozzájuk vándorol, így ez egy jótékonysági rendezvény is egyben. Fél hatra értünk haza a felvonulásról, így szinte azonnal neki is kellett kezdeni a készülődésnek, mert a bált a Kösöntyű nyitotta meg, ahol én is táncoltam. Szerencsére papa is eljött hozzánk, így kicsit ő is nosztalgiázhatott, amikor megkértem, hogy bokszolja ki a csizmám és a báli cipőm is. Rég nem csinálta már, évtizedes távolban volt már a legutolsó alkalom, amikor azért morgolódott, hogy megint neki kell kipucolnia a csizmám egy fellépés előtt, hogy fényes legyen. Végül időben elkészültünk, anyuka kivitt minket a Népfőiskolára. Nyolc körül kezdődött a nyitótánc. Én bevallom tíz körömmel kapaszkodtam a padlóba, annyira csúszott, mert mint utólag kiderült, nekem van egyedül bőr talpú és sarkú csizmám (a többiek már gumit tetettek rá), így én voltam az egyetlen, aki úgy táncolt kalotaszegi legényest, mintha jégen járna. Szerencsére Piroska erős kézzel tartott, így sikeresen, mosolyogva letáncoltuk a kötelezőt. J

nagyon csúszott :)

A fellépés után gyors átöltözés és jött a vacsora – finom volt, mint mindig. Ezt követte a bírói pár (Szuetta Béla és felesége, Maca) és az ifjú csőszpárok bemutatása, akik majd vigyáznak a „fürtökre”, nehogy valaki lopjon. Na ez a legjobb része a bulinak: a tánctér fölött kellemes 2,5-3 méteres magasságban ki van függesztve két kötél, amiről különböző ajándékok lógnak bezacskózva. Korábbi években sikeresen loptam már kockacukor fogó csipeszt, teafilter tartót, óvszert, illetve amit mindhárom évben megkaparintottam, azok a női tangák. Tavaly három, idén öt… Még mielőtt félreértik: nem, nem utazom kimondottan ezekre a női ruhadarabokra, a sötétben csak azt látja az ember, hogy merre van ellopni való csomag, hogy mi lehet benne, arról sejtése sincs. Ezeket a felfűzött ajándékokat tánc közben felugorva tudja az ember ellopni, majd a szabályok szerint, ha úgy el tudja hagyni az épületet, hogy a bíró vagy a csőszpárok nem kapják el, akkor az övé az ajándék, ellenkező esetben bírságot kell fizetni. 

A bíró pár, a csőszpárok, illetve a tánctér fölött lógó ajándékok

Három évvel ezelőtt mikor szólóban próbálkoztam, rögtön bírság lett a vége, mert mint kiderült valójában minden csősz azt figyeli, hogy ki mikor próbál lopni, és azonnal vagy hárman próbáltak leteperni. J Tehát három éve, miután azonnal kétszer is elkaptak lopás után, odajött Jimmy, hogy dolgozzunk össze: én termetemből eredendően előnyben vagyok (idén sem volt olyan magasan ajándék, amit nem értem el J), majd miután megkaparintottam a kiszemelt himbálózó zacskót, gyorsan a hátam mögött álló tettestársaknak adtam hátra, ő a következőnek, a következőnek, és így tovább. Mivel engem azonnal lerohantak a csőszök, gyorsan hátraadtam a csomagot Jimmynek, közben 3-5 másodpercre meg is fogtam azt a 2-3 embert, így a bűnszövetkezetem többi tagja több méteres előnnyel kezdhette meg a sprintet, hogy övé legyen a ceruzahegyező és a kis notesz. Komolyan mondom, felnőtt emberek, akik gyerekek módjára próbálják meg elcsenni ezeket az ajándékokat, illetve azok a taktikai megbeszélések, hogy miként tudunk túljárni a csőszök eszén – ez valami hihetetlen! JIdén is fizettem két-három alkalommal bírságot, de ezt is nevetve – jó helyre megy – ez is az ovié lesz! A legnagyobb elnézésem az volt, amikor épp Bélával a bíróval beszélgettem, majd mikor láttam hogy a terem másik végében épp nyakon csípnek valamit, mondtam neki, hogy falazzon már, mert pont egy ajándék alatt beszélgetünk, ő mosolyogva mondta, hogy persze, ok. Felugrottam. A zacskóban szőlőfürt volt (amúgy ez nagyon rossz ötlet, mert azonnal szőlőlé lett a zacsiban), ahogy leértem Béla satuként szorító ölelésébe pottyantam: akkor esett le, hogy neki is van büntetésvégrehajtói jogköre, így nem hogy futni, mozdulni nem volt időm, azonnal jött a bírság. J

A zenét Belicza Bandiék tolták, most is azzal a profizmussal, mint amit megszoktunk tőlük. Nagyon szeretem Bandi bulijait: szinte minden stílust érint, igazi reggelig táncolós esteket dob össze és olyan dalokat is megszólaltak, mint az István a királyból a „Szállj fel szabad madár…”. Nem egy tipikus báli nóta, de ilyenkor mindig zsúfolásig tele a tánctér! 

Let's dance!

Éjfél körül itt is van tombola, de akár a szüreti bálról, akár mondjuk a sportbálról beszélünk markáns eltérések vannak az otthoni tombolahúzási szokásokhoz képest. Az első dolog, amin fennakadtam, az a névre szóló tombola intézménye. Ezt úgy kell elképzelni, hogy valaki megveszi még a bál előtt az oviban a piros 76-t, de nem jön el a bálra. Jegyezve van, hogy a piros 76-t Juliska néni vette meg, ha kihúzzák és nyer, akkor a nyereményét félrerakják és majd valamikor megkapja. A másik dolog, ami viszont nagyon tetszik: a megmaradt tömböket elárverezik. Ez tök jó dolog, mert így sokszor többet kapnak érte, mintha valaki egyesével venné meg, de olyan is volt, amikor megnyertem egy ilyen licitet, hogy fél áron vásároltam 20 tombolát. A tombolák ára egyébként pár száz forintos nagyságrend szokott lenni, pont azért, hogy több fogyjon belőle. A nyeremények mindig felajánlások: ajándékkosarak, festmények, kerékpárok kerülnek felajánlásra. A feleségem is mindig készít valami szép ékszerszettet erre az alkalomra. A legszembetűnőbb különbség az, hogy csak számot húznak (76), színt nem, és ilyenkor az összes 76-os szelvény nyert. Így elejét lehet venni a buligyilkos, több órás tombolának – volt, hogy 20-30 perc múlva folytatódott a mulatozás. Mi idén is, mint eddig mindig, nagyon jól éreztük magunk – biztos, hogy jövünk jövőre is!

Összességében egy nagyon szép hagyomány, ahol művészeti csoportok, a helyi- és a szomszédos települések lovasai, szülők, gyerekek, öregek mind-mind együtt mulatnak, ünnepelnek egy adott napon, ami a szüretről szól, egy olyan faluban, ahol szeretik ezt az ünnepet. Egy egész napot átölelő rendezvény, ahol mindenki megtalálhatja a szívének kedves programot / programokat.

A báli képekért köszönet Tóth Sándornak.