"A szabadság utolsó katonája is elesett..."

„A szabadság utolsó katonája is elesett…” Tegnap este ezzel a metaforával fejezte ki együttérzését és kívánt kitartást, sok szerencsét egy nagyon kedves ismerősöm, aki a szememben a falu egyik szellemi bástyája, vezetője. És hogy mi a dolog apropója? A tegnapi napon feleségem megkapta rendes felmondását: a polgármesteri hivatalban átszervezések és feladat-összevonások fognak történni, az építésügyi ügyintézői pozíció, mint olyan megszűnik, és emiatt nem tudnak végzettségének megfelelő állást biztosítani neki.

Ez egy munkajogi szempontból teljesen helytálló felmondás és indoklás, bár érdekesnek tartom. Olyan ez, mintha elküldenék a fogorvost, mondván feladat-összevonások lesznek a lecsökkent betegszám miatt – természetesen ezentúl is lesz fogorvosi kezelés, csak holnaptól az urológián…

Az igazsághoz hozzátartozik, hogy mióta más szelek fújnak a Széchenyi körút 48. szám alatt, azóta sajnos ez teljesen megszokott állapot: a polgármesteri vezetőváltás óta Renáta, mint kereskedelmi ügyintéző tevékenykedett. Valaki ebben is látott logikát. Én sajnálatosnak tartom ezt a fajta hozzáállást, de nem én vagyok döntéshozó helyzetben, nem az én felelősségem ezen döntések meghozatala.

Mindazonáltal pont a tegnapi nap apropóján végigvettük, hogy milyen személyi változások is történtek a hivatalban, mióta polgármester asszonyunk megkezdte regnálását. Természetesen neki ezekhez a személyi változásokhoz semmi köze, hisz a munkáltatói jogokat a mindenkori jegyző gyakorolja, a polgármesteri hivatalt a jegyző vezeti, a polgármester „csak” a falut. Ugye még mindenki emlékszik, amikor is Dr. Tóth-Péli Emőke néhány nap alatt több írásbeli megrovásban is részesült, ezzel okot szolgáltatva későbbi felmentésére. Sajnos az ő távozása kódolva volt a választás másnapjától, hisz ő is tevékenyen részt vett az előző ciklus vezetésében, a pályázatokban, a fejlesztésekben. A jegyzői pozíció bizalmi állás is valahol, vele kezdte a kisebbségi kormányzást Zobokiné, de rögtön világossá vált, hogy csak az indokot keresi a menesztésre. Innentől (mivel jelentős negatív felhangja volt a jegyző menesztésének) megváltozott a taktika: jött az ellehetetlenítés és a (szerinte kivétel nélkül) „rangon aluli” pozíciókba történő áthelyezések sora – mindegy milyen áron, csak mondjon fel.

Varga Zoli titkárból tanyagondnok lett – véleményem szerint humánpolitikai pazarlás egy bölcsészt szociális gondozói feladatokkal ellátni – de ennek is meglett az eredménye. Zoli felállt, miután máshol kapott állást. Közben nyugdíjazási kérelmek is beugrottak a sorba – Tigyi Istvánné sokak meglepetésére nem vitte végig a Gondozási Központban futó fejlesztéseket, jobbnak látta, ha visszavonul. Ezután Szuetta Béla jött a sorban. Ki ne ismerné nagyhangú vőfélyként, kisbíróként, táncosként vagy tiszteletben álló nagycsaládos apaként? Szerintem nem sokan vannak a faluban. Nyílt, őszinte személyisége senkit nem hagy hidegen (természetesen, akik nem szeretik a nyílt őszinteséget, ők Bélával sem boldogulnak :) ). Többek között személyében is egy nagyon jó barátra leltem itt újdonsült otthonomban. Ő (szakirányú végzettséggel is rendelkező) közterület felügyelőből lett előbb szociális ügyintéző, majd vezette a szippantós autót, végül a júliusi, augusztusi 35-40 fokokban nyolc órában kapálta a tarackot a „lakiteleki plázson”. Ha ő valóban csak erre volt alkalmas, akkor biztos az én értékítéletemmel van baj. Nem baj – felmondott, azóta más dolgozik a helyén. Az, hogy a feladat ellátásához van e a törvény által előírt végzettsége, az nem fontos jelenleg a történet szempontjából. Rózsáné Icu volt a következő áldozat. Feleségem elmondása alapján nála precízebb ember, még nem vezette az iktatót a hivatalban: rendszert vitt a káoszba, sokszor a kollégákat bosszantó alapossággal rendezte az iratokat – tény, amíg ő koordinálta ezt a funkciót a hivatalban, sokkal átláthatóbbá vált a rendszer. Mivel feladatköréből fakadóan betekintése volt minden egyes dokumentumba, valahogy el kellett onnan távolítani, ezért „elnyerte” azt a magasztos feladatot, hogy az ülések hanganyagából készítsen jegyzőkönyvet. Ezután jött a lelki terror: sorozatos mások előtti megszégyenítés, helyesírási hibák miatti írásbeli figyelmeztetés, folyamatos kiabálások. Ha szó szerint írta a jegyzőkönyvet, akkor azért volt gyengeelméjűnek titulálva, ha vázlatosan, akkor azért kapott ki, mert nem szószerinti lett a jegyzőkönyv (tipikus van rajta sapka, nincs rajta sapka). Érthető, hogy feladta, bár mindenki próbálta tartani benne a lelket. Tegnap ő is hívta a feleségem, elmondta, hogy bár azóta nem nagyon van munkája, de legalább nem fáj a gyomra és tud aludni éjszakánként... Íme egy újabb példa, hogy tényleg milyen mosolygós, boldog és rózsaszín az élet a hivatalban! Volt még néhány áthelyezés, ezeknél vélhetően az volt a szempont, hogy házon kívülre kerüljenek az illetők, ami a lényeg feleségem maradt utolsónak a sorban.

De mi is ez a sor, kik is ezek az emberek?

Ők azok az emberek, akiket az előző rendszer katonáinak bélyegeztek, függetlenül attól, hogy azok voltak vagy sem! Feleségem folyamatosan azt hajtogatta, hogy hagyják őt békén, ő Svájc ebben a két fél között zajló csatában, ő csak bejön, elvégzi a munkáját, utána megy a gyerekekért. Végül mégis, igaz utolsóként, ő is a nem kívánatosok fekete listájára került – az előző rendszer vette fel, tuti a Felföldi embere, biztos ő az, aki Andornak jelent – ezeket sajnos többször megkapta…

Tegnap megkérdezték tőlem, hogy nem érzem, hogy az írásaim miatt lett létszám feletti Renáta? Nem feltétlenül – volt egy intermezzo, amiről eddig három ember tudott: Zobokiné, a feleségem és én, akinek ezt Renáta elmondta. Miután felmosták a pezsgőt a választás másnapjának délutánján a polgármesteri hivatal metlakijáról, mindenkivel volt egy négyszemközti elbeszélgetése az újdonsült vezetőnek. A feleségem köszönés helyett annyit kapott, hogy „még azért dolgozol itt, mert ideköltöztetek két gyerekkel…”.  Láthatjuk, falunk vezetője valójában egy szociálisan érzékeny ember, tekintettel van mások családjára, azok megélhetésére… Na jó, nem! :) Ez volt az a mozzanat, amikor elhatároztam, hogy bizony kicsit mélyebben beleásom magam a helyi dolgokba, leírom (a többnyire) független véleményem a helyi dolgokról, így a nyilvánosság erejével biztosítva úgymond védelmet „Svájcnak” az esetleges támadások ellen. Ebből lett ez a blog, ez a mondat volt a szikra, ami arra sarkallt, hogy írjak, hogy legyen egy olyan fórum, ami tényszerűen próbálja elemezni a helyi eseményeket, amit a helyiek olvasnak, és ezen keresztül talán megértik a mögöttes dolgokat és összefüggéseket is.

Visszatérve a fenti listához, ebből számomra a kommunista időket idéző tisztogatás képe rajzolódik ki, aminek a szele a mi kis családunkat is meglegyintette. Érdekes lenne még azzal foglalkozni, hogy kik jöttek az elmenők helyére, hogy hogyan és miként kapta meg a takarítónő és a fia a volt alpolgármesteri irodát (és ezzel a hivatalban és a faluban az alpolgármester asszony megnevezést), hogy az új emberek milyen szakmaisággal és új kapubejáróval járultak hozzá a falu felemeléséhez, de nem teszem. Nem teszem, mert már így is sokkal elfogultabbra és személyeskedőbbre sikerült ez az írás, mint a korábbiak – ezért elnézésüket kérem, a következő már újra a megfontolt, tények alapján elemző írás lesz.

Még egy dolog! A fenti helyzetet lehetne tragédiaként is felfogni, de én a lehetőséget látom benne. Szerencsére anyagi oldalról nem roppan bele a család (kevesebb hülyeségre költünk majd, jobban megfontoljuk majd a kiadásaink), de ezzel akaratlanul is szívességet tett velünk a jegyző asszony (természetesen véletlen sem a polgármester): kimozdított minket a komfort zónánkból, ismét kreatívnak, aktívnak kell lennünk, keresnünk kell a megoldást a jelenlegi helyzetre, ami miatt akarva-akaratlan fejlődni fog a személyiségünk.J

A fent leírtakat a cikkben szereplő emberek mondták el nekem személyes beszélgetések során az elmúlt egy évben, eddig csak feleségemre való tekintettel nem írtam róluk, most meg már mindegy, utánam a vízözön…

Kiegészítés: a felsorolásból méltatlanul kimaradt  Pajer Mónika, akinek 2014. december 31-én lejáró szerződését a polgármester asszony nem hosszabította meg. Mónika a páylázatokkal foglalkozott, létszámfeletti lett, holott elég magasan képzett. Gyermekét egyedül nevelő özvegy anyaként könyörgött hosszabbításért, de szerződése nem lett meghosszabbítva...