Egy cipősdoboznyi szeretet és törődés

Mióta munkahelyet váltottam elég sokat ülök autóban, vezetés közben általában szól a rádió. Hetekkel ezelőtt az egyik kereskedelmi rádió elindított egy jótékonysági akciót, aminek keretében nehéz körülmények között elő gyermekek írhatnak a rádió jótündérének, aki megpróbál segíteni. A rádió elképesztő mennyiségű levelet kapott, amiket néhány napja elkezdtek beolvasni a műsorokba. Hihetetlen szívaszorító történetek vannak és bevallom többször volt olyan, hogy hatalmas gombóccal a torkomban vezettem, mert annyira megható, ahogyan egy kisgyerek a saját szemszögéből, a saját szavaival írja le a családja történetét. Volt olyan, hogy álltam a pirosnál és nagyokat nyeltem és sóhajtoztam (ugye a gombóc a torokban), majd jobbra néztem és a mellettem lévő sávban álló autó sofőrje, egy szőke hölgy zokogott. Ezek szerint más is azt a rádiót hallgatja... Volt  például egy kissrác, olyan 10 év körüli. Az édesanyjuk felköltözött velük Pestre az apjuk elől egy anyaszállásra, aki alkoholista volt és állandóan verte őket. Hárman testvérek, miután anyukájuk talált munkát, már albérletben élnek, de nagyon szerény körülmények között. Mindhárom gyerek kitűnő tanuló. A kissrác csak annyit kért, hogy bármilyen élelmiszert küldjön a jótündér nekik, mert az anyukája mindenből csoda finpmat főz és ha még kérhetne egy apróságot: évek óta vágynak egy monopoly társasjátékra - ha esetleg valakinek lenne egy használt annak nagyon örülnének... vagy ott volt az a kislány, akit rendőrök vittek el otthonról a testvérével, mert a családsegítő szerint (jogosan) nem alkalmas arra a házuk, hogy a gyerekek ott éljenek. Másfél éve gyerekotthonban vannak a testvérével. Ő például csak annyit kért, hogy mivel haza nem mehetnek és a szüleik is csak heti két alkalommal néhány órára látogathatják őket, hogy csak karácsonyra valaki tudna e nekik adni egy szobát vagy egy kis kerti kunyhót, ahol az ünnepek alatt együtt lehetne újra a család... Ekkor picit elszégyelltem magam, hogy mások milyen sanyarú körülmények között élnek, mi meg akit akár csak egy picit is tehetnénk értük, semmit nem teszünk... Azt hiszem ez volt az utolsó csepp, de erről kicsit később. :) 

Már a nyáron eldöntöttem, hogy karácsonykor a lányaimmal majd leülünk a szobájukban, kapnak egy-egy cipősdobozt és megtöltjük olyan holmikkal, játékokkal, amiket ők már nem használnak, de szép állapotúak és más még örülne neki. Dorka ugye lassan kilenc, Noémi hat és fél, azt hiszem már fel tudják fogni, hogy az ilyen dolgok miért fontosak és talán ettől kicsit a jellemük is formálódik pozitív irányba. 

Tehát volt ez a nyár óta folyamatosan fel-fel bukkanó dolog, illetve jöttek az elefántkönnycseppes, torokban gombócos rádiós levelek, így néhány héttel ezelőtt elhatároztam, hogy karácsonyra akkor is tenni akarok valami jót, amivel segíthetek. Elkezdtem böngészi a neten és mivel már korábbról a cipősdobozos akciót ismertem, elkezdtem azután érdeklődni, hogy hol, hogyan, miként lehet segíteni. Email email után, majd telefonhívások, a vége az lett, hogy felkerestem Honti Attilát, hogy mi lenne, ha csinálnánk mi is egy gyűjtőpontot a faluban. Mikor ezt mondtam neki, kiderült, hogy Alíz, aki a jobbkeze, már hetek óta ugyanezt mondogatja neki. Szó-szót követett, pár órával később már ment is megkeresés a Baptista Szeretetszolgálat irányába, akiktől végül tegnap megkaptuk az engedélyt, hogy Lakiteleken is lehet cipősdoboz gyűjtőpont! A gyűjtőpont hivatalosan a Kultúrművek és a Civilek az Árpádszállási Megállóért Egyesület neve alatt fut. A csomagok helye a Pálinkaház étteremben illetve a múzeumban lesz kialakítva - oda minden nap 11 és este 8 között lehet vinni a dobozokat.

De mi is ez a doboz? Mi kerül bele? Hová, kihez is kerül?

Ez a kezdeményezés még a második világháborúig nyúlik vissza, akkor indult Angliában. A lényeg, hogy egy cipősdobozba össze lehet rakni játékokat, tanszereket, ruhaneműt, édességet, minden olyan dolgot, aminek egy gyerek örülhet karácsonykor. El kell dönteni, hogy a dobozt fiú vagy lány kapja és nagyjából egy életkort is be kell lőni (pl: fiú 4-6 év), amit rá kell írni a dobozra. Ez azért fontos, mert akkor ezt egy ilyen korú fiúcska kapja meg, így ő nem olyan csomagot kap majd, amiben popsitörlő, cumisüveg meg pelenka van. Vélhetően mi "lány" dobozokat fogunk összerakni. Van egy csomó játéka a csajoknak, amik szinte újak, de nem játsznak velük, meg vannak olyan ruháik, amiket már kinőttek, de még csak egyszer-kétszer volt rajtuk. Rakunk majd mellé még édességet, ceruzát, radírt, fogkefét, meg amit majd gondolnak a lányaim. Egy cipősdoboz nem nagy, de azért sok kis csoda belefér!

Annyit tanácsolnak, hogy ezekbe a dobozokba nem kerüljenek törékeny holmi, konzervek, élelmiszer, mert ezek karácsonyi ajándék dobozok gyerekeknek. Ne legyen benne puska, pisztoly és semmi agressziót keltő tárgy. Az olyan higiéniai termékeket is kerüljük, amik kifolyhatnak. 

Már többen kérdezték tőlem, hogy hova fognak kerülni ezek a dobozok, Lakitelekre jut e belőlük? Vélhetően igen, de véleményem szerint teljesen mindegy, hogy földrajzilag hová fognak kerülni - hiszem, hogy aki kap ilyen dobozt, annak az kicsit bearanyozza a karácsonyát. Ez az a szervezet, aki többek között Böjte Csaba árváinak minden évben több ezer doboz visz ki karácsonyra. Visznek még kórházban lévő, gyermekotthonban vagy nehéz körülmények között élő gyerekeknek.

A dobozokat egyébként majd a Baptista Szeretetszolgálat központjába fogjuk eljuttatni vagy ők jönnek majd el értük. Kérdezték tőlünk a Baptista Szeretetszolgálattól, hogy a kiosztásban szeretnénk e részt venni, segtenénk e benne. Hát ez egy nagyon kényes kérdés: jeleztük irányukba, hogy nagyon szívesen segítünk, de a döntésben, hogy hova, mennyi, milyen doboz kerüljön, abból mi teljesen ki akarunk maradni. Vannak szervezetek, akik pontosan tudják, hogy hol vannak olyan családok, akiknek nagy segítség lehet ez a kezdeményezés. Amennyiben a faluban van / vannak ilyen családok és a Baptista Szeretetszolgálat megkér minket, akkor igen, segítünk majd a kiosztásban.

Tehát summa summarum megnyílt az első gyűjtőpont Lakiteleken is. Aki úgy érzi, hogy egy cipősdoboznyi szeretettel segíteni tud olyan gyerekekken, akiknek a jézuska már évek óta nem vagy csak alig hoz valamit, akkor várjuk a szíves felajánlásokat, ha nem tudja lehozni a Pálinkaház étterembe, akkor akár érte is megyünk személyesen. 

Előe is köszönöm minden leendő felajánlónak a dobozokat! :)

SZMK gyűlés, együtt gondolkodás

„Nincs szükség petícióra, nincs szükség aláírásokra, közös együttgondolkodásra van szükség.”

Zobokiné Kiss Anita, 2016.08.10, Balatonfüred

 Az Eötvös iskola SZMK vezetősége 2016. augusztus 15. 18:00 órára egy egyeztetést hívott össze az iskola-összevonással kapcsolatban. Meghívtak minden képviselőt, a polgármester asszonyt, Olajos igazgató urat és a szülőket is. A polgármester asszony és az igazgató úr is nyári szabadságát töltötte, de az iskolát az igazgató helyettes asszony képviselte. Az önkormányzat részéről senki sem jelent meg: egyetlen képviselő sem jött el és bár az alpolgármester úr már visszatért szabadságáról, ő sem érezte szükségét annak, hogy tiszteletét tegye és „közösen együttgondolkodjon” a szülőkkel és a pedagógusokkal. Egyedül Csikós Mihály hívta fel Icut tegnap délután, hogy ő semmi értelmét nem látja ennek az egyeztetésnek és nem fog eljönni. Ma reggel olvastam, hogy Dakóné Csilla kiírta a Facebook oldalára, hogy nem jönnek el a képviselők az egyeztetésre, mert nincs itthon sem a polgármester asszony, sem az igazgató úr. Az iskola megoldotta a helyettesítést, minden információt megkaptunk igazgatóhelyettes asszonytól – köszönjük neki. Bármikor előfordulhat az, hogy egy vezető akadályoztatva van, nem tud valahol megjelenni. Erre valók a helyettesek. Úgy tűnik az önkormányzatnál ez másképp működik… 

Mindamellett egy nagyon jó hangulatú, hőzöngésektől mentes, tanulságos két óra volt. Mind az alsós, mind a felsős tanítók / tanárok elmondták, hogy milyen problémákat okozna egy ilyen összevonás, illetve az igazgatóhelyettes asszony is hosszasan ecsetelte, hogy fizikailag, oktatásszervezési oldalról miért nem megvalósítható az összevonás. Ami szomorú, hogy eddig meg sem kérdezték őket a dologról, most hogy itt voltak, meg nem volt aki megkérdezze őket. Harmatosné Julika néni, Darabos Márti, több pedagógus illetve szülő mondta el a félelmeit, kétségeit, de sajnos senki nem volt ott a döntéshozók közül, aki meghallgatta volna őket. 

 „Bejárva az épületet, a tantermeket és megvizsgálva a jelenlegi gyermeklétszám adatokat, így elférne a teljes iskolai létszám a főépületben.”

Zobokiné Kiss Anita levele Olajos Istvánhoz

 Az igazgatóhelyettes asszonytól megtudtuk, hogy ő vezette körbe a polgármester asszonyt a nagy iskolában, de akkor semmilyen információt nem kapott arról, hogy mi ennek a látogatásnak a célja. Csak az igazgató úr leveléből értesült arról, hogy ez a szakmai bejárás volt az alapja annak a levélnek, amiben Zobokiné részletesen kifejti, hogy melyik termet kellene ketté osztani, hová kellene ajtót vágni, stb.
Az összevonás alapvető indoka az, hogy meg kell menteni a Lévai iskolát a KLIK-től. Kérdésre válaszként megtudták a szülők, hogy az iskolát nem veszi el a KLIK, az továbbra is a falu tulajdona marad (sőt mivel elég mélyen oda van betonozva elvinni sem tudják), csak a fenntartás lesz az állam feladata, az épületek tulajdonosa továbbra is Lakitelek lesz.  

Ezek után többen kifejtették a véleményüket a dologról. Ez megtekinthető lesz majd az interneten, mert az SZMK kérésére Belicza Bandi felvette a találkozót.


Sajnos nagyon sok nyitott kérdés maradt megválaszolatlan:

• Szakértőkkel egyeztettek e már az összevonásról?
• Megfelel e majd a nagy iskola a törvényi előírásoknak, ha még 100 gyereket zsúfolnak bele?
• Mi a valós indoka az összevonásnak?
• Ha nem kell megmenteni a Lévai iskolát, akkor van e értelme erőltetni konténeres étkezdével és zsúfolt tantermekkel az összevonást?
• Ér e annyit egy közösségi tér, lakodalmas ház, bálterem vagy akármi, hogy emiatt a gyermekeinknek nélkülözniük kelljen, kevesebb és rosszabb körülmények között tanulhassanak, taníthassák őket? 

A szülők megválaszolták maguknak ezeket a kérdéseket, de tegnap párbeszéd és együttgondolkodás csak a szülők és a pedagógusok között volt. Nekik viszont jól ment…

 

 

Iskolaösszevonási összegző egy anyuka szemével

Tisztelt Olvasók!

Amióta felröppent a hír, miszerint a lakiteleki önkormányzat erőteljes átalakításokat tervez az iskola körül még a tanév megkezdése előtt, elég sokféle színvonalon és módon történt csevegés a témában mind szóban, mind írásban. Az elmúlt napokban több felől is érkezett hozzám olyan visszajelzés, miszerint nem igazán értik a szülők sem, mi is ezzel a felvetéssel valójában a bajunk. Ennek szeretnék véget vetni, és tisztázni, mi is az, ami kiverte a biztosítékot nálam, és talán más hozzám hasonló szülőnél is. Ez talán egyfajta támpontot is adhat a hétfői fórumnak, melyet az SZMK vezetője kezdeményezett. Részemről ezzel én véget is vetnék a facebook írogatásnak, aki ebben továbbra sem lát mást, mint kötözködést, vagy politikát, azzal én a továbbiakban nem tudok már mit kezdeni.

Tehát röviden három pontban tudnám megfogalmazni a problémát: 

• kivitelezés 
• időzítés 
• kommunikáció

És akkor vegyük is sorban, miről is szól a helyzet. Mindenekelőtt azonban leszögezném, hogy az iskola összevonásával és a gyerekek egy intézményben való elhelyezésével nekem abszolút semmi bajom, én is olyan iskolában tanultam, ahol együtt voltak a kicsik a nagyokkal, és szerintem sok helyen nem engedheti meg magának az iskola, hogy külön épületet tartson fenn az alsósoknak és a felsősöknek. És akkor el is érkeztünk az első ponthoz. Talán sokan nem tudják, de az egy fedél alá hozás gondolata már több korábbi vezetés fejében megfordult, és talán valóban praktikus is lenne, ha a gyerekeknek nem kellene sétálni egy nagyot az ebédlőig, majd az ebédhez kapott gyümölcs maradékait úton-útfélen hátrahagyva a délutáni szakkörre, zeneórára, edzésre stb. visszasétálni a nagy épületbe. Igen ám, de ha ez megoldható lenne néhány fal áthelyezésével, meg ajtó vágásával, akkor a korábbi vezetők miért nem tették meg ezt a lépést? Valószínűleg körüljárták a kérdést, és arra jutottak, hogy ilyen egyszerűen nem lehet négy-öt osztálynyi gyereket bezsúfolni a már teljesen kihasznált épületbe. És elárulom, az U alakú rész lefedésének és átriummá alakításának terve kb. 20 éve lapul a polgármesteri hivatal egyik szekrényében. Szóval ez az ötlet nem újkeletű. 

Akkor most miért is ágálunk ellene? 

Mint ahogyan a pedagógusok is elmondták, minden terem ki van használva, és nem csak a tantervi órákkal, hanem a délutáni foglalkozások, külön foglalkozások, felzárkóztatás is lekötik az épület kihasználását. Még a kémia szertár felszámolását és a felszerelés szekrényekben történő elhelyezését esetleg el tudnám fogadni, de a számítógép-terem megszüntetése nonszensz. Sajnos az informatikai oktatás még nem áll azon a szinten, hogy wifi-kapcsolattal ellátott 20-25 db laptoppal meg tudnák oldani az oktatást bármelyik teremben egy projektor vagy okostábla mellett. Így ez a tantervi óra eléggé helyhez kötöttnek tűnik. A termet pedig szaktantermeként szokták hasznosítani, amikor éppen nem informatika óra zajlik benne. A könyvtár alkalmas jelen állapotában egy 20 fős osztály befogadására? Vagy kidobálunk pár könyvet, hogy beférjenek a padok? Na de a legdurvább, amit az agyam nem bírt befogadni (tudom, én vagyok gyengeelméjű): a polgármester asszony számításai szerint meglehet, hogy lenne olyan osztályterem, amelyen két osztálynak kellene osztoznia. Ezt mégis hogyan képzelik el? Az egyik sarokban megy a földrajz óra a 6.b-nek, a másikban a nyelvtan a 3.c-nek? Esetleg lenne délelőttös és délutános műszak? Felfoghatatlan. Mellesleg megjegyzem, hogy az osztálytermek kialakítására építészeti szabvány is vonatkozik, ami minimálisan 52 m2-t ír elő. Osztályonként. És akkor még csak az oktatás szervezésénél tartunk. 

Igen ám, de itt a konténer kérdése. 

A hírek szerint, az étkezést és esetleg a napközit is konténerben oldanák meg.  Egy építkezés szünetében az otthonról hozott uzsonnáját a munkások lehet, hogy el tudják ilyen helyen fogyasztani, de itt közétkeztetésről van szó, aminek igen komoly higiéniai előírásai is vannak. Hol lenne a tálalás? És a mosogatás? Fekete és fehér mosogató, kézmosó, miegymás? Az iskola igen komoly pályázatból minimálisra csökkentette a rezsiköltséget, éves szinten például kevesebbet fizetnek villanyszámlát, mint én havonta. Az oktatás 9 és fél hónapjából kb. 6 hónapban fűteni kell. Nem fog ez az extra kiadás olyan számokat eredményezni a pályázatban, ami a fenntartási időszakban a problémát okoz? Vagy betesznek egy szenes kályhát a sarokba, hogy ne zavarjon be az elszámolásba? És akkor a konténernek a bérleti díját, netalán tán a vételi árát még bele sem számoltuk. Remélem, dereng már valami, de ha mégsem, továbbmegyek.

Jöhet a kettes pont, az időzítés. Augusztus közepét írunk, a falu vezetése szabadságon, se egyeztetés, se döntés nincs a témában, de itt szeptember 1-től meg kellene kezdeni az oktatást. Nos, voltam már pedagógus is, van némi rálátásom egy iskola működésére. Augusztus 20-a után a pedagógusok már ezerrel a következő évre dolgoznak, tanmeneteket egyeztetnek, termet dekorálnak, rajzolna, festenek, terveznek. Ekkor már nem annak van itt a helye, hogy melyik falat vegyük ki, hova tegyünk ajtót stb. Még ha erről már döntés is lenne, szeptember 1-re nem egy fehérre meszelt üres szobát kell átadni a pedagógusoknak, hanem addigra annak tanteremnek kéne lennie. És a termet a pedagógusok a két kezük munkájával teszik azzá, amíg egyesek szerint a hasukat süttetik a tengerparton! Az idő pedig továbbra sem velünk van, hiszen a megvalósításról még testületi döntés sincs. De jut eszembe, építési engedély van? Emlékeim szerint az iskola középső, a folyosót és a tantermeket elválasztó fala főfal, és így ha azon egy ajtót szeretne valaki vágni, ahhoz bizony építési engedély szükségeltetik, mivel az épület tartószerkezetéhez szeretnének hozzányúlni. Ennek a lebonyolítása sem két nap, de nem is két hét.

És a végére itt a kommunikáció. A képviselő-testület és a polgármester eddig elég jól a maga javára tudta fordítani az ellenzék szerencsétlenkedéseit, de itt most a saját banánhéjukon dobtak hátast. A szemétszállítással és lovas oktatással kapcsolatos lakossági fórumon volt először szó talán két elejtett mondatban a témáról, mint tervről, amire hirtelen fel is kaptam a fejem, de mire átfutott a processzoron az információ, már a nindzsák- van zsák-lesz zsák témánál jártunk újra. Majd a következő héten derült ki, hogy az iskolaigazgató nem együttműködőnek lett kikiáltva, mivel – tudtommal – külföldi tartózkodása alatt nem vette fel a telefont, hogy erről a fontos kérdésről egyeztetni lehessen, de legalább őt és minden egyéb érintettet megkerülve a tankerületi vezető szintén kapott néhány elejtett morzsát ilyen-olyan tervekről. Majd ezzel a téma lezárva, elmentem két hétre szabadságra, viszlát, majd jövök… És amikor kiszivárogtak az elképzelések, melyet legalább két képviselő (köztük az alpolgármester) megerősített, sőt, kiegészítették azzal, hogy a napközi épületéből, a gyerekeket a fent leírt körülmények közé áttéve, rendezvénytermet készülnek kialakítani, azonnal eldurrantak az agyak. És mindez úgy van beállítva, hogy a választási eredményekbe bele nem nyugvó egyének hergelik a szülőket fals információkkal. És többek közt ez az, amiért ennek a hosszúra nyúlt szövegnek a megírására vállalkoztam, hogy tisztázzuk végre, mi is a probléma alapja. Ehhez nem kell visszamenni a választásokig, ez nem arról szól, hogy ki van hatalmon, ki vezeti a falut. Ez csak is a gyerekekről szól!

Azóta már alsós pedagógusok is tiltakozásukat fejezték ki a tervek ellen, és nagyon remélem, hogy felébrednek a szülők, de legfőképpen a képviselők, és belátják, mekkora hibát készülnek elkövetni.

Tisztelettel,

Kovács Renáta

2 iskolás korú gyermek anyukája
okleveles építészmérnök
egykori pedagógus / szakoktató 

Oktatási reformok Lakiteleken, avagy az elszabadult hajóágyú esete a Bólogató Jánosokkal

Oktatási reformokba fogott kicsiny falunk lelkes vezetése: eltörölték a tanóra keretén belüli lovas oktatást, majd a péntek délutáni lakossági fórumon volt néhány elejtett mondat, hogy összevonják az összes tanulót a nagy iskolába. Mindkét gyermekemet érintő szülőként felháborodtam mindkét döntésen.

A lovas oktatással az volt a gond, hogy „állítólag” nem voltak megfelelőek a körülmények az ideiglenes helyszínen. Azért írtam, hogy „állítólag”, mert a fent nevezett faluvezetés egyik tagja sem volt ott személyesen sohasem! Egyikük sem, egyetlen alkalommal sem tekintette meg a körülményeket, de egybehangzóan állították, hogy azok nem megfelelőek. Nem idézem itt azt a sok (valóban) diplomás embert és azt a temérdek tanulmányt, akik arról beszélnek / amik arról szólnak, hogy mind testileg, mind pszichésen milyen pozitív hatása van a lovas oktatásnak a gyerekek fejlődésére. 

Kifogás volt, hogy egész nap a napon vannak a gyerekek. Megjegyezném a sportokért felelős képviselőnek, aki ezt kifogásolta, hogy ha csak a labdarúgást, futást vagy a kerékpározást nézzük (esetleg ha az alpolgármester úr mesél neki a triatlonról), akkor bizony ezeket a sportokat is a napon űzik, mégis közkedvelt, gyermekekre nem ártalmas, sőt egészséges időtöltések… Az oktatás helyszínéről meg annyit, hogy a jelenleg is hatályos törvényeknek (lovarda törvény) minden szempontból megfelel. Egyszerűbb lett volna azt mondani, hogy rühelljük a lovakat, meg azt is, akinél az oktatás folyik. 

A fórumon Zobokiné asszony kifejtette, hogy igaz, hogy a lovakat helyi lakosok ingyen felajánlották, de azokat az önkormányzatnak kell etetni, holott otthon is etetni kellene őket! Micsoda penge logika! Ha kölcsönadom a kocsim a haveromnak néhány hónapra, ő hetente megjelenik nálam, hogy tankoljam már tele, mert ha nálam lenne, akkor is tankolnám… Mindegy… Ennyit a lovas oktatásról, ahogy a reklámban is volt: „Köszönjük Emese…”

A másik dolog, ami miatt nem látok a pipától, az először a pénteki lakossági fórumon került nyilvánosságra: vezetőnk elejtett pár mondatot, hogy az önkormányzat nem akarja elveszteni mindkét iskolaépületét, mert 2017-től a KLIK átveszi az alapfokú képzések épületeinek a fenntartását. Feleségem ott volt a fórumon, mikor hazajött mondta is, hogy ezt nem érti, hisz attól hogy más az épület fenntartója, attól még nem lesz az államé az épület, ugyanúgy oktatás fog benne folyni. Akkor ennyibe is hagytuk a dolgot, mondván biztos csak félreértettek valamit, majd kialakul a dolog. Már tegnap is kaptam pár felháborodott hívást, miszerint mindenki úgy tudja a faluban, hogy összevonják az osztályokat a nagy iskolába. Én még ekkor is azt mondtam, hogy ez csak fantazmagória, hisz nincs annyi terem, nem lehet a gyerekeket összezsúfolni ekkora helyre, és lovagiasan bevallom többször mondtam, hogy „ennyire nem lehetnek hülyék...” De, lehetnek! Ma reggel már több fórumon is megjelent Zobokiné levele, amit Olajos igazgató úrnak írt. Ebből még csak az derült ki, hogy bejárták az iskolát (gondolom szakértőkkel) és megállapították, hogy a nagy iskola bizony alkalmas arra, hogy oda járjon az összes gyerek. Ebben a levélben olyan átalakításokról van szó, mint „irattár és a mellette lévő kémia szertár közötti fal kivétele” vagy „a kémia terem kettéválasztása egy közfallal”, illetve „teremként kellene üzemelnie az informatika teremnek és a könyvtárnak is”. Hűha! Az oszt igen! Apró-pici kérdés: ezzel az ici-pici átalakítással elvesztett funkciók (kémia szertár, irattár, informatika terem, könyvtár), hol és hogyan fognak tovább működni, ha ezekből a funkcionális termekből tanterem lesz kialakítva? Illetve a „számításaim szerint két osztálynak csak egy terem jut majd” problémát hogyan óhajtja kezelni a faluvezetés? Vagy „majd megoldja az Olajos”?

A mai reggelen dühös pedagógusok és szülők folytattak heves diskurzust bizonyos internetes felületeken, ahol többekben felmerült az a kérdés, hogy mi értelme ennek, ki, mihez akar kezdeni a Lévai iskolával. Többen tudni véltek ezt-azt, de konkrétumot senki nem tudott.

Nem sokkal ezután kaptam egy emailt, egy ismerősöm elküldte nekem Olajos igazgató úr levelét, amit a tantestület tagjainak küldött szét. A levél változtatás nélkül itt olvasható:

Kedves Kollégák!

Ma reggel telefonon beszéltem Zsámboki Anna tankerületi igazgató asszonnyal. Elmondta, hogy valóban megkereste őt a polgármester asszony, beszéltek arról, hogy a község nem adná át az összes iskolaépületet 2017 januárjában az államnak. Részletekről azonban nem volt szó. Felolvastam neki a polgármesteri levelet. Megerősítette, hogy ilyesmiről nem beszéltek. A polgármester azt mondta neki, hogy a gyermekek elférnek a főépületben, így egy használaton kívüli iskolaépületet akarnak megtartani. Mivel nem ismeri a lakiteleki viszonyokat, hitelt adott a szavának. Személyes találkozóban, megbeszélésben maradtunk, amire jövő kedden tudunk sort keríteni.

További telefonos egyeztetést  folytattam Szentirmay Tamás alpolgármesterrel, aki polgármester asszonyhoz hasonlóan szabadságon van. Elmondta, hogy a polgármester asszony ötletére közösségi térré szeretnék alakítani a napközis épületet, ahol rendezvényeket, bálokat lehet tartan az átalakítás után.

Felhívtam Csikós Mihályt is, aki megerősítette az elképzelést, fizetős rendezvények, vacsorák tartására alkalmas teret képzelnek el a napközi helyén - a Lévairól nem tudunk semmit, hogy abból mi lenne. Misi a gyermekek étkeztetését a főépület U-alakjában lerakott konténerekben képzel iel, die tenné a délutáni napközit is.

Mindketten megígérték, hogy eljönnek az iskolába augusztus 22-én, hétfőn. Arra a kérdésre, hogy miért maradt el idáig az egyeztetés a nevelőtestülettel, a szülőkkel, az igazgatóval az volt a válasz, hogy nem vagyunk semmivel elkésve, egy hét alatt is kivitelezhető minden.

Jelenleg ennyit tudok a dologról.

További szép szünidőt kívánok mindenkinek!

Üdvözlettel: Olajos István

Igen jól látják: táncos-zenés szórakozóhely lesz az iskolából, a gyerekek meg majd egy konténerben fognak étkezni az udvaron! Hogy egy barátom szófordulatát használjam: „Ott, mi? Bravó…“ Felelős vezető hogy zsúfolhat össze több száz gyereket és száműzhet egy konténerbe csak azért, hogy egy fizetős közösségi teret hozzon létre? A gyerekek rovására? Akkor én meg azt mondom, hogy költözzön ki a kedves faluvezetés az önkományzat udvarára egy qva konténerbe, az irodáikat meg nyissuk egybe, hogy a gyerekek tudjanak hol enni, meg legyen hely a napközinek! 

„A polgármester asszony ötletére közösségi térré szeretnék alakítani a napközis épületet“, a tornateremben meg lehetne disco, hab-party, rúdtánc, részeg sofőrök számára gyakorlati oktatás, hogy hogyan hajtsunk hatékonyan az emberek közé, egy kisebb drog-labor, esetleg még egy kupleráj? Emberek ez komoly? Évi 4-5 bál vagy rendezvény miatt ki kell pakolni a gyerekekket? Ez kinek az érdekét szolgálja, mert tuti nem a gyerekekét, nem a pedagógusokét, nem is a szülőkét, hanem azét a néhány emberét, akinek anyagi érdeke fűződik hozzá!

Gratulálok,ismét egy felelős vezetői döntés! Büszke vagyok a vezetőnk mélyen szakmai, szociálisan érzékeny, a falu és a gyerekek érdekeit szem előtt tartó döntésére!

Remélem ebbe sem az iskola, sem a szölők, sem a KLIK utódja nem egyezik majd bele…

Hatósági ellenőrzés volt Árpádszálláson

A tegnapi napon, június 27-én, helyszíni hatósági ellenőrzés volt az Árpádszállási megállónál. Az ellenőrzés alapja egy magánszemély bejelentése volt. Az ellenőrzésen jelen volt a MÁV Ingatlanfejlesztési Osztályának képviselője, a Bács-Kiskun Megyei Kormányhivatal Kecskeméti Járási Hivatalának két hatósági képviselője, illetve jelen volt a Civilek az Árpádszállási Megállóért Egyesület képviselője is.

A helyszíni szemle jegyzőkönyvében a következő állásfoglalás található:

„a hatóság megállapította, hogy nem tárt fel olyan tényt, körülményt, amely alapjául szolgálhat hatósági eljárás megindításának.”

Az építtető nyilatkozata a jegyzőkönyvből:

„Az építményt a Civilek az Árpádszállási Megállóért Egyesület építette, 2016. április 30-án. Az építmény fedése, térkövezése és festése még nem fejeződött be, illetve jelenleg ideiglenes jellegű merevítést biztosító andrás-keresztek véglegesre cserélése hamarosan megtörténik. Az építmény fenntartása a Civilek az Árpádszállási Megállóért Egyesület fenntartásában marad, a tulajdonos MÁV Zrt-től szerződés alapján fogja bérelni az építtető-fenntartó egyesület. A hátralévő szerkezeti munkák befejezését a jövő hét végéig vállaljuk, a teljes befejezés pedig július 30-ig megtörténik.”

A MÁV Ingatlanfejlesztési osztályának nyilatkozata a jegyzőkönyvből:

„Az építmény építése előzetesen egyeztetésre került a MÁV Zrt-vel, mely ellen kifogásunk nem volt. A területet bérbe fogjuk adni az építtető egyesületnek, amely a jövőben a fenntartásért is felel.”

Ez a hivatalos része a dolognak: bejelentés érkezett, hogy életveszélyes és le kell bontani, kijöttek, megvizsgálták, nem az, minden rendben, maradhat. Ez jó.

Ami még jobb az az, hogy a MÁV képviselője, aki nagyon sokat segített nekünk, büszke és boldog! Sajnálja és nem érti ezt a hivatali hercehurcát, de boldog, hogy felépült a megálló és nem tett le azon elképzeléséről sem, hogy ez alapján a megálló alapján egy teszt projektbe fog a MÁV. Az Árpádszállási megálló megépülése alapján támogatni fognak minden civil / önkormányzati kezdeményezést, ahol a másik fél vállalja, hogy önköltségen felépít valami hasonló esőbeállót és ugyanúgy mint esetünkben segíti az engedélyezési folyamatot, illetve a fenntartásért cserébe ingyen felajánlja a területet. Ez főleg kisebb megállókat, falvakat érinthet, ahol Lakitelekhez hasonlóan csak évek múlva tervezték az elbontott megálló újjáépítését és ehhez a projekthez Lakitelek adta az alapötletet. Több ilyen megálló is van az országban és szerencsére több helyen vannak hasonló kezdeményezések, ahol nem akarják kivárni azt a pár évet, inkább megépítik a saját beállójukat.

Összefogásból jeles

Már vasárnap reggel óta fontolgatom, hogy megírom a szombati nap történéseit, de ma délután egy kellemetlen intermezzó zavarta meg a napom: elég indulatosan írtam is a Mértékadó Társalgóban róla, de szerencsére a harag már elillant. A megmaradt keserédes érzést a számban, amit rosszindulatú emberek buta cselekedete okozott, pedig elnyomja a csészémben lévő gőzölgő earl grey és a lelkemben lévő boldogság: felépült (majdnem teljesen)!

Péntek esti állapot

De kezdjük az elején... Amint már írtam, a megállót hónapok óta tervezgettük és végül az április 30-i napot válasaztottuk ki az építésre, gondolván, akkor úgyis mindenki itthon lesz a majális miatt. A tervek elkészültek, a MÁV rábólintott a terveinkre, az egyesület bejegyzés alatt, a Magyar Vándor-Ló Egyesület pedig (igaz jóval ügyintézési határidőn belül) megkérte a területfoglalási engedélyt, amit végül meg is kapott (ezért köszönet a polgármesteri hivatalnak, a rugalmas együttműködésért).

29-én pénteken kellett volna lealapozni az oszloptartó kelyheket, de az eső csak esett, csak esett... Dél körül már nagyon ideges volt mindenki, mire egyszer csak abbamaradt az égi áldás. Fekete Józsi hívott, hogy viszik az oszlopot, ássák a gödröket, keverik a betont, Renáta meg nyomtasson már egy helyszínrajzot, mert azt sem tudják, hogy hová kell lebetonozni a cölöpök helyeit. :) Végül minden kiparancsolódott: rajz, oszlop, kelyhek, este nyolcra minden meglett. Álltak a sátrak, a pavilonok, a trambulin, a színpad. Már sötétedett mire hazaindultunk.

Másnap reggel nyolckor volt gyülekező. Mire kiértünk a családdal, addigra Belicza Zsoltiék már felállványoztak és ment a méricskélés, hogy melyik oszlop hová kerüljön. Ezzel, illetve a kiviteli terv vizsgálatával gyorsan elröppent egy óra. Nem baj, hogy nem siettünk, mert bizony a tetőre szánt faanyag sajnos még nem volt a helyszínen - őszintén bevallom nem voltunk benne biztosak, hogy egyáltalán odaér e. Ennyire esetleges dolgot rég csináltunk, de bíztunk abban, hogy majd csak megoldódik valahogy minden probéma.

szombat reggel

Ment is a tanakodás, hogy legalább a tartóoszlopok és a tetőgerendák azért kerüljenek a helyükre (estére legyen mit megáldani), amikor is megjelent egy kisteherautó rajta a tető anyagával. Mindenki úgy vigyorgott, hogy majfdnem kiesett a száján - csak meglett! A végén itt ma tényleg épül egy megálló!

Eközben befutottak a gyerekek a biciklikkel. Hangos csengetéssel jött 30-40 kerékpáros, akik rögtön bevették magukat vagy a trambulinba, vagy a nagycsaládos egyesület sátra alá, hogy anyáknapi ajándékot készítsen vagy rögtön megtámadta a palacsintasütödét. Eközben megjelent Robi, aki narrátorként estig vitte a műsort, olvasta az aktualitásokat.

A nap egyre jobban kezdett sütni, lekerültek a pulóverek. A környéket halk zeneszó, gyerekzsivaly, láncfűrész és fejszecsattogás érdekes elegye töltötte be. Ami érdekes volt, hogy mindenki mosolygott. Tudta mindenki aki ott volt, hogy valami rendkívüli van folyamatban, valami jó dolog történik. A megálló, majd tovaguruló vonatok mozdonyvezetői volt, hogy fél perces füttyszóval bíztatták az építőket. Szabados Zoli kalauzjelmezben, kezében táblával, szájában síppal tisztelegve várt minden vonatot, az utasok legnagyobb meglepetésére és örömére. Vonatoknak rég nem örültek annyira, mint aznap!

Elkezdődtek az első gyerekműsorok, a peron mellett pedig az 5-6 fős brigádunk létszáma is egyre dagadt és ami a lényeg, egyre több kíváncsiskodó jött, hogy megnézze mi történik. Sokan csak áprilisi tréfának tartották a megállóépítést addig, amíg oda nem jöttek. Volt aki azonnal megkérdezte mit segíthet - rögtön kapott egy-két feladatot, de legnagyobb meglepetésünkre mindenki szó nélkül követte az ácsok utasításait. Aranyos volt a bácsika aki odajött és megkérdeztemiben segíthet, bár rögtön rövidre is zárta a kérdést, hogy nem a munkájával: ásványvizet, kávét vagy pálinkát hozzon? Nagyon szépen megköszöntük neki a kávékat, bár volt aki nem mondott nemet a jófajta körtére sem. :) Jó szót, bátorítást mérhetetlen sokat kaptunk, ami megerősített bennünket abban, hogy megérte az a 4-5 hónap küzdelem a bürokráciával. A legfelemelőbb az a pillanat volt, amikor egy 70 feletti nénike jött könnyes szemmel és hármónkat-négyünket körbepuszilt, mondván ő a fájós lábaival nem tud begyalogolni a buszhoz, mindenhova vonatal jár. Neki egy áldás, hogy végre nem fog ázni... Na itt látszott a csapaton, hogy megérintett mindenkit ez a jelenet és mindenki érezte, hogy milyen jó dolog építeni, ahogy egy barátom mondta a helyszínen: "mikor építesz, akkor nem csak az épület épül, hanem a lelked is" És valóban, ott, akkor a lelkünk is épült. Valami megmagyarázhatatlan pátosz lengte körül az egész napot, bár kutya fáradtak lettünk délután hatra, de mindenki mosolyogva, beszélgetve, viccelődve tette a dolgát míg végül megegyeztünk abban, hogy mára ennyi, az épület majdnem kész. Helyükre kerültek az oszlopok, a keresztgerendák, a tető le lett deszkázva. Még sok minden hátra van, de áll az épület. Még nincsenek a helyükön a könyökfák és a fogópárok, nincs lekezelve egyetlen faelem sem, a tetőre is valami bitumenes zsindely vagy lemez kerül még, de már most is ellátja a funkcióját. Még ki kell rakni térkővel az alját, még be fognak kerülni a padok a tető alá és kihelyezésre fog kerülni a faragott névtábla.

Este nyolcra megérkezett Bagi atya és Kókai lelkész Úr is. Jót mosolyogtam, amikor köszöntötték egymást: Ferenc atya egy "Áldás, békesség"-el köszönt, mire a lelkész úr "Dícsértessék a Jézus Krisztus"-al felelt, amin mindketten jót mosolyogtak. Jó volt ezt látni, hogy a két felekezet vezetője ilyen jó viszonyban van, ilyen kedélyesen beszélgetnek, és azon morfondíroznak, hogy mi legyen majd a közös zsolozsma, amit mindkét egyház fiai együtt el tudnak majd mondani / énekelni. Felmerült a Szózat, a Himnusz, de végül a "Mi atyánk" mellett döntöttünk, mert az ugye mindenkinek közös. :) Ezután megáldották a felépült esőbeállót és együtt elmondtunk egy imát. Komolyan mondom rég éreztem magam ilyen jól! Nem tudom mikor volt ekkora spirituális élményben részem! 

Rég nem volt részem ekkora összefogásban, nagyon felemelő volt részese lenni ennek az építkezésnek. Felemelő volt olyanokkal dolgozni egész nap, akikkel még életemben addig nem találkoztam, nem beszéltem, sőt a régebb óta lakitelekiek is tőlem kérdezték, hogy egyik-másik illető kicsoda, mert csak annyit tudtak, hogy Sanyi. :) Jó volt így kalákában, egy közös, nemes dologért dolgozni!

Ezúton szeretném megköszönni mindenkinek azt a hihetetlen munkát, amit ebbe a napba fektetett: köszönöm Belicza Zsoltinak és a csapatának, hogy egész nap szakértették és vezették a munkát, hogy hagyták, hogy feltartsuk őket. Köszönöm Fekete Józsainak és csapatának a betonozást, a felajánlásokat, Honti Attilának a terveket és a hihetetlen mennyiségű szervezést, felajánlást, Harmatos Zolinak és Lendvai Editnek a programokat (gyerekprogramok, néptánc, fúvószenekarok, citerazenekar, Badár Sándor,filmvetítés), amik miatt több százan megfordultak szombaton a megállónál, Molnár Lacinak, Madari Andornak a több napos munkát, a több hetes szervezést. Köszönet Kazinczi Istvánnak Tiszatenyő polgármesterének, aki ingyen felajánlotta azt a hatalmas sátrat, amiben a rendezvény ideje alatt a foglalkozások folytak, illetve azt, hogy megfőzött 120 kg szürkemarhát. Köszönjük Zoltán Péternek az 500 liter ásványvizet, Belicza Bandinak a hangosítást, Dombi Sanyinak, hogy egész nap mellettem tevékenykedett és hogy kétszer is a lábára ejthettem a gerendákat, deszkákat. :) Köszönöm a Magyar Vándor-Ló Egyesületnek a terület lefoglalását, illetve a ló biztosítását Árpád vezér számára, Boros Sanyinak és Gilbertnek, hogy ketten összedarabolták a 120 kg húst, a Nagycsaládos Egyesületnek az egész napos gyerekprogramokat, a hihetetlen mennyiségű felajánlást: pénz, 120 kg szürkemarha hús, ásvány víz, faanyag, sör, stb. 

Napestig sorolhatnám, de akkor is kevés lenne, egyszóval köszönöm mindenkinek, aki tett érte, aki részese volt vagy csak egyszerűen eljött! Egy szóval köszönöm az összefogást egy nemes ügyért, egy közösségért, egy közösségi értékteremtésért. Öröm volt látni, hogy lakitelekiek (és mint kiderült nem lakitelekiek is) közösen összefogva milyen nagy dolgokra képesek! Lélekemelő volt ilyen pozitív hangulatban, ilyen jókedvű, teremtő emberek között lenni! Köszönöm, hogy segítettetek megépíteni a beállót a falunak! 

Civilek, ha összefognak - az Árpádszállási megálló újjáépítése

A történet 2015. november 27-én kezdődött: az önkormányzat honlapja és az lCafé is hírül adta, hogy az Árpádszállási megállónak elkezdődtek a bontási munkálatai. Mivel előzményei nem voltak, így sokakat sokkolt a hír. Mindkét helyen a következő szöveggel jelent meg a cikk: 

"Hosszú tárgyalások, egyeztetések, levelezések után Zobokiné Kiss Anita polgármesternek sikerült azt elérnie, amit az előző polgármesternek négy év alatt nem, lebontják a várót" ... "Egy esőbeállót fognak majd építeni a épület helyére. A tervek szerint azonban az csak 2016-ban, vagy 2017-ben valósul meg. Addig az utasok türelmét kérik"

Elbontatott... sokan örültek neki, még többen felháborodtak. Voltak indokok pro és kontra, de ami a legjobban bántotta az embereket, hogy bár tényleg ramaty állapotban volt, de legalább nem áztak az utasok (dolgozni induló emberek, iskolába induló gyerekek). A MÁV-nál 5-10 perc késés bármikor benne van a pakliban. Egy zimankós napon, amikor vízszintesen esik a havas eső bizony 2 perc is hosszú tud lenni. Emellett sokakat bosszantott a tény, hogy meg sem próbáltak javíttatni az állapotán, hanem a bontást erőltették a cikkek szerint. 

Egyik kora decemberi délután épp egy tea mellett beszélgettünk többen és a régebb óta lakitelekiek mesélték nekem emlékeiket, történeteiket a megállóról. Próbáltam megérteni, hogy miért olyan fontos nekik ez a megálló, hisz ez is csak egy volt, a több lerottyant MÁV vasútállomás között. Érdekes volt látni, hogy 4-5 meglett férfiember fátyolos tekintettel mesélt fiatalkoráról, mert nekik ez a megálló a Tőst jelentette, a Tős meg a nyarat, a szabadságot, a sátorozást, a szülői felügyelet nélküli nyaralást, a bulikat. Ekkor egyikük bedobott egy ötletet: mi lenne, ha egyik éjszaka suttyomban összedobnánk egy esőbeállót? Kellene hozzá néhány gerenda, deszkák, szegek, dolgos kezek. Hatalmas lelkesedés lett hirtelen az asztal körül, már azt tervezgették, hogy ki, mit, mikorra, hová hozzon. Ám ekkor egy józan hang az asztal mellől elkezdte ecsetelni, hogy nagyjából hány jogszabályt szegünk meg ezel és hogy nagyjából hány nap kell ahhoz, hogy újra lebontsák az egészet... Ekkor jött a következő ötlet: akkor keressük meg meg a MÁV-ot és kérjünk hozzá engedélyt. Akkor azt hittük sétagalopp lesz, de nem :) A MÁV-nál az is hetekbe telt, amí meg tudták mondani, hogy kihez is tartozik az ügy. Először Kecskeméten kezdtük a puhatolózást, onnan a szegedi Állomásfőnökségre és a pesti központba irányítottak minket. Emailek jöttek-mentek, telefonhívások oda-vissza, közben a hetek csak úgy elröppentek. Végül sikerült egy olyan vezető beosztásban lévő segítőkész embert találni, aki maga is ilyen kis megállók újjáépítésében vesz részt tevékenyen civil emberként, csak a Dunántúlon. Sok segítséget kaptunk tőle, ő lett a fix pont az agymenésünk kivitelezésében. Az ötlet is valamikor januárra datálódik, amikor is kiötlöttük, hogy alapítsunk egy egyesületet, aminek a keretein belül majd újjáépítjük a megállót. És végül néhány hete igenlő választ kaptunk a MÁV-tól azzal a feltétellel, ha bemutatjuk a látványterveket és ők elfogadják azt. Kész lett, elfogadták. Anno még decemberben eldöntöttük, hogy csinálunk egy bulit a megálló helyén, amikor elindul az építkezés - ez lesz az április 30-i családi nappal egybekötött ideiglenes esőbeálló kivitelezése.

Milyen kis dolgok kellenek ahhoz, hogy 8-10 ember összefogjon és egy asztal melleti pici ötletből valami nagyszerűt csináljon, valami maradandót alkosson. Mennyivel jobb amiatt naponta hívogatni egymást, hogy jött e válasz, megvannak e a tervek, sikerült e pénzt szerezni a kivitelezésre vagy azért, hogy milyen jogi feltételeket kell teljesíteni egy egyesület megalapításához, mint amiatt, hogy kinek kivel mi a baja. :) 

Még mielőtt félreértik nekem csak a históriás szerep jutott a történetben: ott voltam, amikor kipattant a fejekből az ötlet, cinkosul velük nevettem, mikor tervezgettük az éjszakai építést, velük bosszankodtam, amikor lepattantunk a bürokratákról és velük örültem mikor megkaptuk a zöld utat. Sok embernek sok munkája van ebben a projektben, amit őszinte, nyílt szívvel, önzetlenül tesznek a közösségért. Köszönöm nektek, hogy része lehetek az egész történetnek!

Ennyi a rövid történte az Árpádszállási Megálló újjáépítésének, ami még nem ért véget, sőt még csak most kezdődik! Április 30-án nekifogunk az esőbeálló megépítésének, illetve ekkor bárki beléphet a "Civilek az Árpádszállási Megállóért Egyesület"-be. Aki úgy gondolja "Téglajegy" vásárlásával segítheti a megálló újjáépítését. Ha érez magában affinitást, akkor segíthet az építkezésben, ha csak szórakozni szeretne, akkor is jöjjön ki, hisz egész napos családi programot állítottunk össze. Legnagyobb örömünkre Badár Sándor (aki ugye sokáig vasutas volt) azonnal kapott az ötleten és rögtön igent mondott a megkeresésünkre, így több fellépő mellett őt is láthatjuk majd szombaton! Találkozzunk április 30-án a megálló hűlt helyén! :)

És íme az első látványtervek az épülő megállóról:

Az eddigi kampány

Nagy a csend, félek vihar előtti… Meglepő módon csendes volt a kampány az elmúlt hetekben. Gyorsan fussunk végig rajta, hogy eddig nagyjából mi is történt:

A kampány elejét a DK megjelenése a faluban eléggé „feldobta”, pláne úgy, hogy több fórumon is „általuk támogatott” jelöltként nevezték meg Zobokinét. Ő természetesen azonnal reagált rá, hogy egyik párthoz sem tartozik, de elég nehéz ezt úgy kommunikálni, hogy az ő támogatására gyűjtöttek támogató aláírást a DK-s, kék kabátos emberek. Ezt követte az a bizonyos szórólap, ami sok biztosítékot kicsapott – ez volt az az a szórólap, ami DK-s jelöltként aposztrofálta nem túl kellemes hangnemben Zobokinét. A szórólap a DK stílusában készült egyik oldalon Zobokiné, a másikon Gyurcsány. A hangvétele és a tartalma erőteljesen negatív színben tüntette fel mindkét politikust, bár egy-két gondolattól eltekintve nyugodtan kijelenthetjük, hogy valós adatokat tartalmazott… A röplapon nem volt felelős kiadó (eddig nem is derült ki, hogy valójában kitől jött – sőt eddig nem is volt róla szó, hogy feljelentés született e az ügyben), de Zobokiné azonnal a Fideszes csapatot támadta emiatt. Ami érdekes ezzel a szórólappal, hogy ez neki valójában kapóra jött, hisz ismét azt tudja kommunikálni a falu irányába, hogy őt bántják. Gondolom emiatt beszélték a Húsvéti Sokadalmon többen is, hogy az sem elképzelhetetlen, hogy valójában Zobokiné volt az, aki kiadta ezt a szórólapot, hogy ezzel sározhassa a Fideszt, miközben önmagával szemben szimpátiát ébreszt.

Ezt követően jöttek sorba a szórólapok, amin bemutatkoztak a jelöltek: azt hiszem Zobokinéék csapata volt az első, aki bemutatkozott, ezután jött a Fidesz, majd nagy meglepetésre a helyi Jobbik dobott ki egy nagyon komoly szórólapot. Ezután jött az ajánlás-gyűjtés, ahol 5 (!), azaz öt polgármester-jelölt szedte össze az induláshoz szükséges – a fenti hármason felül még a Munkáspárt és Kalócz Gabi is elindul a polgármesteri székért.  Tisztelet a fiatalembernek, aki 21 évesen úgy gondolta, hogy igenis belevág ebbe a nem kis feladatba és egy választható alternatívát nyújtva a szavazóknak nekifut a választásnak. Képviselőjelöltből van egyszer 2x6 (Zobokiné „független” csapat és a Fidesz / Nemzeti fórum 6 jelöltje), a Jobbiktól Zoltán Péter és Fekete Józsi, a Munkáspárttól is két jelölt, illetve Kalócz Gabi mellett Szuetta Béla is indul képviselőnek. Érdekes lesz majd látni, hogy ebből a 18 emberből ki lesz a 6 beülő…

Ami izgalmassá teheti majd a választást, az a Jobbik polgármesterjelöltje: Zoltán Peti egy többdiplomás, több nyelven beszélő, hat gyermekes családapa. Érdekes lesz majd látni, hogy mennyien támogatják majd az ő eddig helyi politikától teljesen mentes személyét.

A választási programokat illetően elég vegyes a kép: a Jobbik eddig még csak irányvonalakat határozta meg, Fekete Józsi elmondása alapján a jövő héten jön majd egy több oldalas kiadvány, ami részletesen foglalkozik majd a programpontjaikkal. A Munkáspárttól még nem jött semmi, nem tudom, tőlük várhatunk e egyáltalán bármit is – majd meglátjuk. Kalócz Gabi a fiatalok helyben tartásáról ír programjában. Az induló vállalkozások támogatását, illetve futó vállalkozások idecsábítását tartja még fontosnak, ezzel is új munkahelyeket teremtve. A Fidesz is eljuttatta minden háztartásba a terveit – ők most is részletesen, több pontba rendezve írták le elképzeléseiket. Érdekes intermezzo kísérte a Fidesz programját, mert Zobokiné Facebook oldalán azonnal megtámadta azt, mondván ezek az ő programpontjaik, Andorék egyszerűen ellopták tőlük ezeket az ötleteket. Ezt azzal indokolta, hogy anno a polgármesteri délutánján ezeket a pontokat mondta el a résztvevőknek, Andorék vélhetően onnan ollózták össze. Ez azonban nem igaz, hisz Madari Andorék jelenlegi programja 80%-ban megegyezik a 2014-es választási programjukkal, így valójában Zobokiné volt az, aki a lakossági fórumon felolvasta a Fidesz programját. J Miután erre az adott Facebook poszt alatt felhívtam a figyelmét, ott rögtön megkaptam, hogy ne hangoskodjak, hisz még csak most költöztem ide, de választ a felvetéseimre nem kaptam, ellenben kioktatást és személyeskedést azt bőséggel. Sajnálatos, de látva a feljelentése körülményeit (együtt járunk bíróságra, mert állítólag megrágalmaztam), ezen már nem is csodálkozom… Ami viszont érdekes, hogy azóta Zobokinéék csak a korábban leszavazott 20 milliós jégpályát, illetve egy szabadtéri fitness parkot jelöltek meg programként a weboldalukon, nyomtatott program ez óta a fiaskó óta tőlük nem érkezett. Vagy most írják az új programot vagy már tényleg nem jön tőlük semmi további magvas gondolat.

Kapott viszont azóta a holtág egy vízi-szökőkutat, illetve kihelyezték a dűlő jelölő táblákat. A táblák kihelyezése már csak azért is izgalmas, mert ha jól tudom, van egy beadott (igaz befagyasztott) norvég alapos pályázat ugyanezekre a táblákra, érdekes lenne látni, hogy mi történne akkor ha nyernénk, mert ugye most saját zsebből megvettük mindet… remélem utólag is el lehet majd számolni azokat.

Visszakanyarodnék ahhoz a bizonyos „negatív” hangvételű szórólaphoz: ennek hatására Madari Andor egy Etikai Kódexet fogalmazott meg, elmondása alapján ő is mélységesen elítéli azt a bizonyos szórólapot. Ez a kódex arról szól, hogy a polgármesterjelöltek nem folytatnak személyeskedő, negatív kampányt, hanem előremutató, a programmal foglalkozó, a Lakitelekiek érdekeit szem előtt tartó kampányt folytatnak. Deklarálja, hogy a jelöltek politikai ellenfelek, nem ellenségek, egymásról valótlant nem állítanak, jó hírnevet nem csorbítanak, egymás családjait, személyes adatokat nem vonják bele a kampányba. Ezt a kódexet négy polgármester-jelölt aláírta, egy nem.

Elnézve a fenti listát nem tudom, hogy mely pontja volt az a kódexnek, ami miatt úgy érezte, hogy nem adja a nevét hozzá. A „nem állít valótlant” vagy az, hogy „nem ellenségek csak ellenfelek”? Nem tudom, de Zobokiné kiadott a jelöltjeivel közösen egy nyilatkozatot, miszerint az Andor által kiadott kódexet hiteltelennek tartják, és nem írják alá.

Komolyan nem értem, mi lehet hiteltelen egy etikai kódexen. Nem tudom, hogy a fenti pontok közül melyik lehet az a pont, ami miatt nem írja alá. Nem értem, hogy miért nem írja alá. Nem tudom, miért jó az, hogy kiad egy nyilatkozatot, amiben rögtön névvel támadja politikai ellenfelét (ezzel rögtön szembemenve az adott kódexszel).

Nem tudom… az viszont tény, hogy ez ismét azt bizonyítja, hogy Zobokiné nem tud/akar beállni a sorba. Ennek alapján nagyon elgondolkodtató, hogy valóban a négyekben volt e a hiba az elmúlt másfél év során (hisz folyamatosan erről szólt minden híradás) vagy akkor is ilyen volt az együttműködés Zobokiné módra? Döntsék el Önök majd május 8-án, az urnáknál…

Bírósági meghallgatáson jártam...

Túl vagyok életem első bírósági meghallgatásán: tanulságos volt. Tanulságos, mert picit ismét másként látom a dolgokat és eddig logikátlannak tűnő, jelentéktelen, apró, pici, ám annál fontosabb részletek kerültek ismét a megfelelő helyre.

Mivel a meghallgatás nem nyilvános, illetve a feljelentő álláspontját sem nagyon hozhatom nyilvánosságra, azért próbálom összegezni a dolgokat: 2016. Január 10-én Zobokiné Kiss Anita magánvádas indítványban jelentett fel, nagy nyilvánosság előtt, jelentős érdeksérelmet okozó rágalmazás miatt. A per tárgya, egy december 20-i Facebook bejegyzésem a lakiteleki mértékadó társalgóban, ahol a következő általa kifogásolt mondat található: „személyiségéből (ego), neveltetéséből vagy intelligenciájából fakadóan nem érzi, hogy mit illik és mi az amit nem”.  Én válaszomban annyit írtam, illetve ma is elmondtam a bíróságon, hogy közfeladatot ellátó politikai közszereplőként egy ilyen magánvéleményt a helyén kellene kezelnie. A történet röviden ennyi, többet majd az elsőfokú bírósági eljárás után írhatok, mert addig nem szeretnék még amiatt ismét bíróság elé vonulni, hogy olyat írok, amit nem szabadna.

Egy ilyen meghallgatásnak az lenne a célja, hogy a feleket esetlegesen arra ösztönözze, hogy peren kívül megegyezzenek, ne lépjen bírósági fázisba a feljelentés. Zobokiné ma határozottan ragaszkodott ahhoz, hogy legyen folytatása az ügynek, mert szerinte ez túlmegy azon a bizonyos határon, én pedig még mindig úgy gondolom, hogy az általam leírt magánvélemény bőven benne van a szabad véleménynyilvánítás körében, amit egy közszereplőről írtam. A felek álláspontja nem közeledett, így első fokon majd folytatódik az ügy. A rágalmazás büntetőjogi cselekmény, így a következő idézésem „vádlott” státuszban fogom megkapni.

Úgy gondolom, ez a pereskedés annak szól, hogy bátran le merem írni a gondolataim tények mentén, illetve annak, hogy talán ezzel nyomást gyakorolnak rám, hogy ne írogassak annyi nem túl hízelgő, de tények mentén íródó magánvéleményt, többek között itt a blogomon. Látszik, hogy Zobokiné nem ismer, mert ezzel engem nem tud megfélemlíteni: ha bíróságra akar járni, ám legyen, de a leírt gondolataimat én vállalom, nem úgy mint ő, aki egy indulatosra sikerült posztja után kiírta, hogy „feltörték a facebook-om, a lentieket nem én írtam, töröltem is rögtön…”.

Vélhetően ezzel a pereskedéssel azt a látszatot próbálja kelteni, hogy a véleményemnek nincs súlya, illetve innentől bármely általam leírt dologra lehet azzal replikázni, hogy egy bűncselekménnyel vádolt ember, csak ne írogasson. Az, hogy többek között a személyem által is létrehozott Facebook csoportot is lehet majd ezáltal támadni, az meg a non plus ultra a dologban.

Ennek viszont van egy jelentős és fontos üzenete: mégpedig az, hogy valamilyen szinten tart a véleményemtől, tart a társalgóban található kulturált, gondolkodó hangnemtől, illetve vélhetően zavarja, hogy az ott elhangzó dolgokra nincs befolyása – maximum így, feljelentések árán.

Én, ahogyan eddig is, ezután is vállalom a magánvéleményem, csak azt sajnálom, hogy egy ilyen jelentéktelen, gyerekes „elvetted a babámat, megmondlak a papának” ügy miatt bírók, ülnökök, tanúk és vádlott idejét és adófizetők pénzét pazaroljuk, mert róla, mint politikai közszereplőről negatív kritikát, neki nem tetsző kommentet írtam. Abból az aspektusból meg pláne sajnálom az ügyet, hogy eközben köztörvényes bűnözők tárgyalására nem jut bíró és többszörös gyilkosok járkálnak közöttünk szabadlábon, mert nincs szabad bíró, aki tárgyalná az ügyeiket.

Gyors helyzetjelentés - még élünk :)

Már több mint egy hónapja nem írtam, de mint mindennek, ennek is oka van. Legutóbb Renáta munkanélkülivé válásáról szóltam, azóta nagyot fordult velünk a világ. Közben beesett még egy bírósági feljelentés, illetve ok-okozati összefüggésben még egy nem tervezett költözés is.

Miután Renáta megtudta, hogy átszervezés áldozata lett, néhány napra rá nekem meg egy feljelentést hozott a posta: nagy nyilvánosság előtt elkövetett rágalmazás és becsületsértés miatt perelt be falunk vezetője. A meghallgatás most lesz pénteken, kíváncsi vagyok, ahogyan már írtam a társalgóban, hogy eljön e majd személyesen vagy csak a jogi képviselőjével fogok találkozni. Szeretnék végre személyesen is bemutatkozni a polgármester asszonynak, hogy ha már ennyire ad a véleményemre, akkor legalább tudjuk egymásról, hogy kik is vagyunk valójában. Summa summarum a magánvádas feljelentésben kiemelte, hogy 2 év letöltendő is lehet a büntetése egy ilyen tényállásnak, így kíváncsian várom, hogy hogyan is néz ki egy ilyen bírósági eljárás. Eddig még soha nem jártam bíróságon, de hát egyszer ezt is el kell kezdeni. Majd pénteken beszámolok az eredményről.

A híresztelésekkel ellentétben az albérletből nem lettünk kirakva, hisz érvényes bérleti szerződésünk van addig, amíg feleségem munkaviszonyban áll az önkormányzattal. Az önkormányzati alkalmazottak a helyi szabályzás alapján a piaci ár feléért bérelhetnek önkormányzati ingatlant. Miután megtudtuk, hogy Renátát eltávolítják a polgármesteri hivatalból, azonnal beadtunk egy kérelmet, ami alapján változatlan feltételekkel, de piaci áron (kedvezmény nélkül) szerettük volna tovább bérelni a fent nevezett ingatlant. Sajnos ez nem jött össze, az új szerződéstervezet alapján, amit kaptunk 2016. márciusától 2016. júniusig szólt volna a szerződésünk, de erre a 3 hónapra le kellett volna rakni 2 havi kauciót és egy közjegyzői okiratot saját költségen – nem túl barátságos, de teljesen szabályos. :-) Rövid mérlegelés után úgy döntöttünk, hogy inkább továbblépünk és keresünk egy hosszabb, biztosabb lakhatási lehetőséget (ki tudja hosszabbítottak volna e velünk június után?). Nagyjából két nap alatt kaptunk 3-4 ajánlatot (ezer köszönet az aggódó hívásokért és a sok önzetlen segítségért), így alig egy hét után már meg is lett az új lakás. Így most politikai üldözöttként kicsit fáradtan, de mosolyogva, dobozokból élve tengetjük napjainkat. Bízom benne, hogy rövid időn belül belakjuk az új lakást és minden ismét a helyére kerül. Ezúton még egyszer köszönöm mindenkinek a segítséget a költözésben: a teherautókat, a dobozokat, a ládákat, az izmos karokat, a segítő kezeket. Köszönöm barátaim! :-)  

 

Válaszolva a sok féltő kérdésre: nem, nem tervezzük, hogy elhagyjuk a falut! Nagyon szeretünk itt, a gyermekeink is imádnak és ahogyan már több helyen elmondtuk / leírtuk hosszú távra tervezünk Lakiteleken! Itt szeretnénk telket / házat vásárolni, vállalkozást indítani, egyáltalán véglegesen letelepedni. Ez a falu ideális hely a gyerekek felnevelésére, óvodáról, iskoláról csak jót tudunk mondani és itt jó emberek között, boldogan élhetünk egy szép faluban! Kell ennél több? :-)

"A szabadság utolsó katonája is elesett..."

„A szabadság utolsó katonája is elesett…” Tegnap este ezzel a metaforával fejezte ki együttérzését és kívánt kitartást, sok szerencsét egy nagyon kedves ismerősöm, aki a szememben a falu egyik szellemi bástyája, vezetője. És hogy mi a dolog apropója? A tegnapi napon feleségem megkapta rendes felmondását: a polgármesteri hivatalban átszervezések és feladat-összevonások fognak történni, az építésügyi ügyintézői pozíció, mint olyan megszűnik, és emiatt nem tudnak végzettségének megfelelő állást biztosítani neki.

Ez egy munkajogi szempontból teljesen helytálló felmondás és indoklás, bár érdekesnek tartom. Olyan ez, mintha elküldenék a fogorvost, mondván feladat-összevonások lesznek a lecsökkent betegszám miatt – természetesen ezentúl is lesz fogorvosi kezelés, csak holnaptól az urológián…

Az igazsághoz hozzátartozik, hogy mióta más szelek fújnak a Széchenyi körút 48. szám alatt, azóta sajnos ez teljesen megszokott állapot: a polgármesteri vezetőváltás óta Renáta, mint kereskedelmi ügyintéző tevékenykedett. Valaki ebben is látott logikát. Én sajnálatosnak tartom ezt a fajta hozzáállást, de nem én vagyok döntéshozó helyzetben, nem az én felelősségem ezen döntések meghozatala.

Mindazonáltal pont a tegnapi nap apropóján végigvettük, hogy milyen személyi változások is történtek a hivatalban, mióta polgármester asszonyunk megkezdte regnálását. Természetesen neki ezekhez a személyi változásokhoz semmi köze, hisz a munkáltatói jogokat a mindenkori jegyző gyakorolja, a polgármesteri hivatalt a jegyző vezeti, a polgármester „csak” a falut. Ugye még mindenki emlékszik, amikor is Dr. Tóth-Péli Emőke néhány nap alatt több írásbeli megrovásban is részesült, ezzel okot szolgáltatva későbbi felmentésére. Sajnos az ő távozása kódolva volt a választás másnapjától, hisz ő is tevékenyen részt vett az előző ciklus vezetésében, a pályázatokban, a fejlesztésekben. A jegyzői pozíció bizalmi állás is valahol, vele kezdte a kisebbségi kormányzást Zobokiné, de rögtön világossá vált, hogy csak az indokot keresi a menesztésre. Innentől (mivel jelentős negatív felhangja volt a jegyző menesztésének) megváltozott a taktika: jött az ellehetetlenítés és a (szerinte kivétel nélkül) „rangon aluli” pozíciókba történő áthelyezések sora – mindegy milyen áron, csak mondjon fel.

Varga Zoli titkárból tanyagondnok lett – véleményem szerint humánpolitikai pazarlás egy bölcsészt szociális gondozói feladatokkal ellátni – de ennek is meglett az eredménye. Zoli felállt, miután máshol kapott állást. Közben nyugdíjazási kérelmek is beugrottak a sorba – Tigyi Istvánné sokak meglepetésére nem vitte végig a Gondozási Központban futó fejlesztéseket, jobbnak látta, ha visszavonul. Ezután Szuetta Béla jött a sorban. Ki ne ismerné nagyhangú vőfélyként, kisbíróként, táncosként vagy tiszteletben álló nagycsaládos apaként? Szerintem nem sokan vannak a faluban. Nyílt, őszinte személyisége senkit nem hagy hidegen (természetesen, akik nem szeretik a nyílt őszinteséget, ők Bélával sem boldogulnak :) ). Többek között személyében is egy nagyon jó barátra leltem itt újdonsült otthonomban. Ő (szakirányú végzettséggel is rendelkező) közterület felügyelőből lett előbb szociális ügyintéző, majd vezette a szippantós autót, végül a júliusi, augusztusi 35-40 fokokban nyolc órában kapálta a tarackot a „lakiteleki plázson”. Ha ő valóban csak erre volt alkalmas, akkor biztos az én értékítéletemmel van baj. Nem baj – felmondott, azóta más dolgozik a helyén. Az, hogy a feladat ellátásához van e a törvény által előírt végzettsége, az nem fontos jelenleg a történet szempontjából. Rózsáné Icu volt a következő áldozat. Feleségem elmondása alapján nála precízebb ember, még nem vezette az iktatót a hivatalban: rendszert vitt a káoszba, sokszor a kollégákat bosszantó alapossággal rendezte az iratokat – tény, amíg ő koordinálta ezt a funkciót a hivatalban, sokkal átláthatóbbá vált a rendszer. Mivel feladatköréből fakadóan betekintése volt minden egyes dokumentumba, valahogy el kellett onnan távolítani, ezért „elnyerte” azt a magasztos feladatot, hogy az ülések hanganyagából készítsen jegyzőkönyvet. Ezután jött a lelki terror: sorozatos mások előtti megszégyenítés, helyesírási hibák miatti írásbeli figyelmeztetés, folyamatos kiabálások. Ha szó szerint írta a jegyzőkönyvet, akkor azért volt gyengeelméjűnek titulálva, ha vázlatosan, akkor azért kapott ki, mert nem szószerinti lett a jegyzőkönyv (tipikus van rajta sapka, nincs rajta sapka). Érthető, hogy feladta, bár mindenki próbálta tartani benne a lelket. Tegnap ő is hívta a feleségem, elmondta, hogy bár azóta nem nagyon van munkája, de legalább nem fáj a gyomra és tud aludni éjszakánként... Íme egy újabb példa, hogy tényleg milyen mosolygós, boldog és rózsaszín az élet a hivatalban! Volt még néhány áthelyezés, ezeknél vélhetően az volt a szempont, hogy házon kívülre kerüljenek az illetők, ami a lényeg feleségem maradt utolsónak a sorban.

De mi is ez a sor, kik is ezek az emberek?

Ők azok az emberek, akiket az előző rendszer katonáinak bélyegeztek, függetlenül attól, hogy azok voltak vagy sem! Feleségem folyamatosan azt hajtogatta, hogy hagyják őt békén, ő Svájc ebben a két fél között zajló csatában, ő csak bejön, elvégzi a munkáját, utána megy a gyerekekért. Végül mégis, igaz utolsóként, ő is a nem kívánatosok fekete listájára került – az előző rendszer vette fel, tuti a Felföldi embere, biztos ő az, aki Andornak jelent – ezeket sajnos többször megkapta…

Tegnap megkérdezték tőlem, hogy nem érzem, hogy az írásaim miatt lett létszám feletti Renáta? Nem feltétlenül – volt egy intermezzo, amiről eddig három ember tudott: Zobokiné, a feleségem és én, akinek ezt Renáta elmondta. Miután felmosták a pezsgőt a választás másnapjának délutánján a polgármesteri hivatal metlakijáról, mindenkivel volt egy négyszemközti elbeszélgetése az újdonsült vezetőnek. A feleségem köszönés helyett annyit kapott, hogy „még azért dolgozol itt, mert ideköltöztetek két gyerekkel…”.  Láthatjuk, falunk vezetője valójában egy szociálisan érzékeny ember, tekintettel van mások családjára, azok megélhetésére… Na jó, nem! :) Ez volt az a mozzanat, amikor elhatároztam, hogy bizony kicsit mélyebben beleásom magam a helyi dolgokba, leírom (a többnyire) független véleményem a helyi dolgokról, így a nyilvánosság erejével biztosítva úgymond védelmet „Svájcnak” az esetleges támadások ellen. Ebből lett ez a blog, ez a mondat volt a szikra, ami arra sarkallt, hogy írjak, hogy legyen egy olyan fórum, ami tényszerűen próbálja elemezni a helyi eseményeket, amit a helyiek olvasnak, és ezen keresztül talán megértik a mögöttes dolgokat és összefüggéseket is.

Visszatérve a fenti listához, ebből számomra a kommunista időket idéző tisztogatás képe rajzolódik ki, aminek a szele a mi kis családunkat is meglegyintette. Érdekes lenne még azzal foglalkozni, hogy kik jöttek az elmenők helyére, hogy hogyan és miként kapta meg a takarítónő és a fia a volt alpolgármesteri irodát (és ezzel a hivatalban és a faluban az alpolgármester asszony megnevezést), hogy az új emberek milyen szakmaisággal és új kapubejáróval járultak hozzá a falu felemeléséhez, de nem teszem. Nem teszem, mert már így is sokkal elfogultabbra és személyeskedőbbre sikerült ez az írás, mint a korábbiak – ezért elnézésüket kérem, a következő már újra a megfontolt, tények alapján elemző írás lesz.

Még egy dolog! A fenti helyzetet lehetne tragédiaként is felfogni, de én a lehetőséget látom benne. Szerencsére anyagi oldalról nem roppan bele a család (kevesebb hülyeségre költünk majd, jobban megfontoljuk majd a kiadásaink), de ezzel akaratlanul is szívességet tett velünk a jegyző asszony (természetesen véletlen sem a polgármester): kimozdított minket a komfort zónánkból, ismét kreatívnak, aktívnak kell lennünk, keresnünk kell a megoldást a jelenlegi helyzetre, ami miatt akarva-akaratlan fejlődni fog a személyiségünk.J

A fent leírtakat a cikkben szereplő emberek mondták el nekem személyes beszélgetések során az elmúlt egy évben, eddig csak feleségemre való tekintettel nem írtam róluk, most meg már mindegy, utánam a vízözön…

Kiegészítés: a felsorolásból méltatlanul kimaradt  Pajer Mónika, akinek 2014. december 31-én lejáró szerződését a polgármester asszony nem hosszabította meg. Mónika a páylázatokkal foglalkozott, létszámfeletti lett, holott elég magasan képzett. Gyermekét egyedül nevelő özvegy anyaként könyörgött hosszabbításért, de szerződése nem lett meghosszabbítva...